Az Eichmann-per története

2006. április 11. 13:30

1961. április 11-én kezdődött Jeruzsálemben Adolf Eichmann pere. A német fasiszta katonatiszt a második világháború idején a zsidók koncentrációs táborba gyűjtésének egyik fő szervezője, a magyarországi zsidó deportálások irányítója, a Harmadik Birodalom "fő hóhéra" volt.

Korábban

A nácik a Szovjetunióba deportálták volna a zsidókat

Eichmann ujjlenyomatát állítja ki az izraeli holokauszt múzeum

Az Eichmann-per és a magyar politikai vezetés

Teljhatalom és menekülés

Eichmann 1906. március 19-én született Solingenben, a család az I. világháború idején az ausztriai Linzbe költözött. Eichmann 1927-ben belépett az osztrák-német frontharcos szövetségbe, 1932-ben a náci pártba, s a Himmler vezette SS tagja lett. 1933-ban, a nácik hatalomra kerülésekor visszatért Németországba, ahol a dachaui kiképzőtábor SS-különítményéhez osztották be. A következő évben a biztonsági szolgálat, az SD központjába került; buzgóságára hamar felfigyeltek és egyre feljebb jutott a ranglétrán.

1937-ben Palesztinába küldték, hogy vizsgálja meg a németországi zsidók kivándorlásának lehetőségét, de a britek nem engedték be, így a terv ellen foglalt állást. Ausztria bekebelezése után az ő feladata lett, hogy Bécset megtisztítsa a zsidóktól. Az erőszak mellett a megnyugtató hazugságok módszerét alkalmazta, zsidó tanácsot hozott létre, amelyet zsarolással vett rá az együttműködésre (később is hasonló eszközökkel élt). Amikor Himmler létrehozta a Birodalmi Biztonsági Főhivatalt, Eichmannt ennek zsidó részlegébe helyezték, feladata 3,2 millió lengyel zsidó és cigány gettóba zsúfolása és deportálása volt.

Nyugat-Európa lerohanása után hatalma Norvégiától Görögországig terjedt. Zsidóellenes törvényeket hozatott az elfoglalt és vazallus országokban, sárga csillagot írt elő, eltávolította a gazdaságból a zsidókat, vagyonukat elkobozta, s a kiraboltakat keletre indította. Az általa létrehozott Einsatzgruppék a Szovjetunió megszállt területén 1,4 millió zsidót öltek meg. A zsidókérdés "végső megoldásáról" (gyakorlatilag az európai zsidóság fizikai megsemmisítéséről) 1942 januárjában döntött a wannsee-i konferencia. Eichmann a zsidók azonosítását, begyűjtését, Auschwitzba és más táborokba szállításukat szervezte, s ő javasolta a gázkamrák építését.

Magyarországot - ahol a zsidók addig megszorítások közt, de nyugodtan élhettek - 1944. március 19-én szállták meg a németek. Ekkor már a Wehrmacht mindenütt hátrált, de a zsidók irtása fontosabb volt, mint a katonai szempontok. A főhatalom Veesenmayer birodalmi megbízott kezébe került, a gettósítás és deportálás Eichmann irányításával és a magyar csendőrség aktív közreműködésével kezdődött. A holokauszt történetének legnagyobb és leggyorsabb deportálási akciója 56 nap múlva, 1944. július 9-én ért véget. A deportálások leállításáig 437 ezer magyar zsidót szállítottak el koncentrációs táborokba, 15 ezer kivételével mindet Auschwitz-Birkenauba, ahol túlnyomó többségüket, becslések szerint 360-390 ezret megöltek. Eichmann a deportálások leállítása miatt dühöngött, majd augusztus 5-én Romániába ment, de a románok a kiugrási program részeként ekkor már szabotálták a zsidóirtást. Az október 15-i nyilas puccs után visszatért Budapestre, az ő ötlete volt, hogy gyalog hajtsák az embereket Bécs felé; a fővárost a szovjetek közeledtével 1944 végén hagyta el.

Eichmann korábban igyekezett ismeretlen maradni, de itteni működése közismertté tette. A nácik veresége után amerikai hadifogságba került, de sikerült megszöknie, s négy évig gazdálkodott álnéven Németországban. 1950-ben Ricardo Klement néven Argentínába költözött, családja 1952-ben követte. 1957-ben interjút adott Willem Sassen holland újságírónak, feltárva zsidógyűlöletének belső rugóit. 1959-ben Buenos Aires egy külvárosába települt és a Mercedes-Benz gyárban dolgozott.

következő oldal 1 / 2