Bal-jobb vita Bushról és Jaltáról

2005. május 20. 10:01

Az amerikai sajtóban igen nagy vitát váltott ki az amerikai elnök éles hangú beszéde, melyet a második világháború befejezésének hatvanadik évfordulóján, május 7-én tartott Rigában. Bush szerint ugyanis a jaltai konferencia `a történelem egyik legnagyobb tragédiájához vezetett`.

Jalta: a republikánusok furkósbotja

A második világháború befejezésének 60. évfordulóját egész Európa megünnepelte. Azóta kiderült, hogy az ünnepségsorozat egyik legfontosabb momentumára a lett fővárosban, Rigában került sor, ahol George W. Bush amerikai elnök még tőle is szokatlan élességgel kritizálta a háború végén kötött háromhatalmi egyezményt, a jaltai konferencián született angol-amerikai-szovjet megállapodást. Bush pedig csak az amerikai konzervatívok eddig is hangoztatott álláspontját mondta ki: azt, hogy az egykori cári nyaralóban Churchill és Roosevelt lényegében lemondott Kelet-Európáról - a sztálini befolyás javára.

Nem ez volt az első alkalom, hogy Bush nyilvánosan kritizálta a jaltai egyezményt, bár ennyire élesen még sosem kelt ki ellene. Az amerikai elemzők ezeket a kérdéseket feszegetik mostanában: hogy került az éles hangú passzus az elnök beszédébe? Mi motiválta a kíméletlen kritikát? És vajon számított-e a Fehér Ház a beszédet követő indulatos vitára? Cikkünkben a Washington Post írása alapján követjük az amerikai sajtóreakciókat.

A konzervatív álláspont szerint Jaltában lényegében jóváhagyták a Szovjetunió kelet-európai befolyását, amivel lényegében megalapozták a hidegháborút. A haldokló Roosevelt ebben az értelemben egyszerűen kiszolgáltatta, "odadobta" Kelet-Európát a szovjeteknek. A liberálisok - köztük számos vezető történész - szerint azonban az angolszászok azért engedték át ezeket az országokat, mert a Vörös Hadsereg már így is megszállva tartotta a területüket, így lényegében nem történt más, mint a fennálló állapot rögzítése. Jalta ebben az értelmezésben a realitásokból indult ki, és pozitív megkötései is voltak, pl. szabad választások kiírása - amikre Sztálin a későbbiekben rá se hederített.

A Bush-beszéd egyértelműen a keményvonalas konzervatívok álláspontját képviselte; sőt, olyan messze ment, mint amerikai elnök még sohasem - beleértve még Ronald Reagant is. Bush kijelentései közül leginkább azt támadták, mely a jaltai konferenciát a szovjet-német titkos megnemtámadási szerződés és a müncheni szerződés "rossz hagyománya folytatásának" ítélte.

"A Molotov-Ribbentropp paktum és a müncheni szerződés esetében azonban többről volt szó" - véli John Lewis Gaddes, a Yale egyetem tanára, a hidegháború történetének elismert kutatója. "Münchennek és a szovjet-német paktumnak következményei voltak, Jalta viszont semmin sem változtatott. Ha Jalta sohase történt volna meg, Európa befolyási övezetek szerinti kettéosztására akkor is sor került volna."

Hasonlóan vélekedik Robert Dalek, a Bostoni Egyetem kutatója, Roosevelt külpolitikájának szakértője. "A republikánusok Roosevelt elnöksége óta kárhoztatják a megállapodást, és rossz úton járnak. Képtelen ötlet, hogy Churchill és Roosevelt odadobta Kelet-Európát a szovjeteknek" - mondja a történész. A Stanfordon dolgozó David M. Kennedy még tovább ment, és aktuálpolitikai fegyvert lát a dologban: "Jaltát furkósbotnak használták a demokrata-pártiak ellen a McCarthy-korszakban" - állítja.