Megtalálták a női Robinson Crusoe barlangját

2012. november 9. 12:12

A régészek megtalálhatták a Kalifornia partjaitól néhány kilométerre lévő Szent Miklós-szigeten élt indiánleány egykori barlangjának nyomait; a lánynak a parányi szigeten töltött magányos tartózkodása inspirálta Scott O'Dell Andersen-díjat elnyerő gyermekműve, a Kék delfinek szigete című könyv megírását. Az indiánlányt egy 1835-ös, a nicoleno törzset érintő mentőakció során felejtették a kicsiny szigeten, ahol közel két évtizedet élt egymagában, míg végül 1853-ban egy arra járó halász megtalálta.

Korábban

„A barlang több méter homok alá van temetve. Igen tágas és kényelmes otthont nyújthatott, különösen zord időjárás esetén” – mondta Steven Schwartz tengerész, régész. Az amerikaiak körében az egyik leghíresebb regényszereplőnek számító magányos leány (Lone Woman) a nicoleno indián törzs tagjai közé tartozott, akik a dél-kaliforniai tengerparttól néhány kilométerre lévő Szent Miklós-szigeten éltek.

A törzset az 1814-ben a szigetre lépő alaszkai vadászok megtizedelték, 1835-re alig néhány nicoleno élt a szigeten. Az 1830-as évek közepén a Santa Barbara-i ferences misszió mentőakciót szervezett, hogy a túlélőket a kontinensre szállítsák, azonban a későbbi mű főhősét a szigeten felejtették.

Minderre a legvalószínűbb magyarázat az lehetett, hogy a kitört vihar miatt pánikba esett legénység a Peor es Nada (magyarul: Jobb, mint a semmi) nevű vitorlást a kikötést követően rögtön útnak indították a szárazföld felé, s a nagy rohanásban nem foglalkoztak az őslakosok összeszámolásával. A majdnem két évtizedet magányban töltő leányra 1853-ban egy halász talált rá, aki elvitte a misszióban élő testvéreihez. „A sziget nyugati végében lévő barlangban találtak rá” – közölte Schwartz, aki már több mint 20 éve kutatja a sziget titkait.

Mivel nincsen ismert lakhatásra alkalmas búvóhely az apró szigeten, a régész arra a következtetésre jutott, hogy a leány egykori barlangja összeomolhatott és betemette a föld. A kutatás a közelmúltban vett jelentős fordulatot, amikor Schwartz egy különleges dokumentumhoz jutott: a kormány egy a szigetről készített 1879-es felmérése egy ún. „indián barlang” nevű helyet jelzett a sziget délnyugati részénél.

Az előzetes ásatások eredményei alapján a barlang egykoron legalább 23 méter széles és 3 méter magas lehetett. A radarok jelzései szerint a több tonna homok alatt magányosan élő indiánleány több tucatnyi használati tárgya (kagylók, csonteszközök, csontból készült horgok) és a falakra vésett jelölései találhatók – mondta a kutató a Los Angeles Timesnak.

Habár a "női Robinson Crusoe" 18 éven keresztül minden megpróbáltatást túlélt, a kontinensre visszatérve nem élvezhette sokáig a civilizáció vívmányait, ugyanis hét héttel megérkezését követően vérhasban elhunyt. Bár nem tudott rendesen kommunikálni, a mozdulatai alapján lenyűgözőnek találhatta az új életstílust. Nagy kedvvel falhatta az új és addig ismeretlen élelmiszereket (kukorica, zöldség és friss gyümölcs), amelyek valószínűleg halálát is okozták. Halálos ágyán az indián asszony megkeresztelkedett és a Juana Maria nevet vette fel.

Minden személyes birtokában levő eszköz, amelyeket vele együtt elhoztak a szigetről a Kaliforniai Tudományos Akadémia gyűjteményének része lett, de azok az 1906-os San Franciscó-i földrengést követő tűzben porrá égtek.