Wagrami győzelme már előrevetítette Napóleon waterlooi bukását

Kiábrándító diadal

Mivel a hőn várt erősítés még a közelben sem járt, Károly végre a visszavonulás mellett döntött, és megtépázott seregével nyugat és észak felé elhagyta a csatateret. Szerencséjére a franciák túl kimerültek voltak az üldözéshez, így további veszteségek nélkül távozhatott. A győzelem azonban Napóleoné volt: az osztrákok morálja végleg megtört, és hamarosan béketárgyalásokat kezdtek, amelyeknek végén rendkívül szigorú feltételek elfogadására kényszerültek.

Napóleon Davout marsall csapatainak füstoszlopát követi Wagramnál

Azonban Wagramnál és Aspern–Esslingnél is látszott, hogy nem minden a régi mederben zajlott. Az osztrákok Napóleonhoz hasonlóan hadtestekbe kezdték szervezni seregüket, és ennek köszönhetően sokkal rugalmasabbá váltak, mint a korábbi hadjáratok során. Ráadásul Napóleon veszteségei alig 10 ezerrel múlták alul a 37 ezer Wagramnál elesett osztrákot: ezek a számok éles ellentétben állnak az austerlitzi csatával, Napóleon négy évvel korábbi, egyik legnagyobb győzelmével, ahol 27 ezer osztrák és orosz katona esett el a franciák 9 ezres veszteségével szemben.

Bár a császár ellenségeinek még hosszú utat kellett bejárniuk, fontos állomáshoz érkeztek el: megkezdték módszereinek átvételét, és a franciák kezdték elveszíteni az általuk eddig élvezett előnyt. És ez még nem volt minden, ugyanis láthatólag Napóleon sem tündökölt a régi fényében.

A Dunán való átkelés nyilvánvalóan zseniális volt, de utána a császár szinte teljesen elvesztette a fonalat. Ahelyett, hogy a magától értetődő taktikát választva egész seregét az osztrák balszárny ellen küldte volna, inkább szétterítette azt a Morva-mezőn, és előrevetítve a hasonlóan esetlen borogyinói és waterlooi csaták lefolyását – előbbi egy legfeljebb taktikai értékű győzelem, utóbbi egy kétségtelen vereség – szemtől szembe rontott az ellenségre.

Diplomáciai szempontból hosszú távon a wagrami győzelem üresnek bizonyult: Ausztriát ugyan ideiglenesen kiiktatta a háborúból, de Anglia, Spanyolország és Portugália elszántan küzdött tovább, Oroszország pedig – az 1807-es tilsiti béke óta Franciaország elméleti szövetségese – egyre barátságtalanabbul tekintett Napóleonra.

A tilsiti békéről megemlékező francia medallion, Napóleon francia császár és I. Sándor orosz cár képével

Egyszóval bár a francia császár továbbra is képes volt csatákat nyerni, ugyanakkor kénytelen volt további csatákat is vívni, és ahogy hadvezéri képességei megrendülni látszottak, elkerülhetetlen volt, hogy egy napon a kelleténél eggyel többre vállalkozzon.

1. Az út a Dunáig
2. Napóleon belekóstol a vereségbe
3. Megkezdődik a wagrami csata
4. Kiábrándító diadal

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2010

• Az aradi vértanúk özvegyei
• Jan van Eyck és a Rózsa-regény
• A végzetes vonzerejű asszony
• Rosszéletű nők kalandjai a szabadságharc idején
• Hová lettek a bűnösök?
• Erős, mint a Bors, avagy az első magyar munkásmozgalmi kalandfilm
• A mélység titka: magyar roncskutatók víz alatti kalandjai Fokvárostól a Balatonig
• Az eredeti Széchenyi az igazi
• Charles Lindbergh pálfordulása a technikai vívmányoktól a környezetvédelemig