Vonattal a magyar riviérára: utazás a régi Magyarországon
2021. május 12. 10:01 Múlt-kor
Korábban
Egy vasúti utazás Magyarországon 1900-ban
A peronon
Az utasok a vonat vasútállomásra beérkezéséig nem léphettek a peronra, a váróteremben kellett tartózkodniuk. A váróterem peronkapuját a peronőr nyitotta ki, a peronra csak az érvényes menetjeggyel rendelkezők léphettek, ha valaki egészen a vasúti kocsiig szerette volna kísérni hozzátartozóját, annak külön peronjegyet kellett váltania. A csomagokat hordár segítségével szállították a vonat poggyászkocsijáig.
A vonatról leszállás után a kalauz által a vonaton kezelt menetjegyet a peronkapun kihaladva át kellett adni a peronőrnek.
A vonaton
A magyar vasúttársaságok általában három kocsiosztályt alkalmaztak (I-II-III. osztály), de kezdetben néhány magánvasútnál előfordultak negyedosztályú kocsik is, amik kis túlzással ablakokkal ellátott fedett teherkocsik voltak, a kocsik oldalfalát kívülről nem borította fémlemez (tehát szigetelve sem voltak), és olyan alapvető felszerelések is hiányoztak, mint a III. osztályú kocsikban fűtésre használt vaskályha.
A kocsikat az osztályoknak megfelelően festették: az elsőosztályú kocsik törtfehér, a másodosztályúak fenyőzöld-olajzöld, a harmad- és negyedosztályúak barna színűek voltak, hogy az írni-olvasni nem tudók számára is egyértelmű legyen, melyik kocsi milyen osztályú. Idővel az elsőosztályú kocsik festése is zöldre módosult, mivel a törtfehér szín könnyen elkoszolódott.
Az első- és másodosztályú kocsik ülései epedarugós párnásak, vörös bársonnyal és zöld plüssel behúzottak, a harmadosztályú kocsik fapadosak voltak. Az első- és másodosztályú kocsik falait selyemkárpit borította, az ablakokat damasztfüggönyökkel takarhatták el, a harmadosztályú kocsiknál a falakat faerezetet utánzó, „flóderezett” festésű falécborítás fedte.
A kocsik fűtését kezdetben az első- és másodosztályon melegvizes palackokkal oldották meg, a harmadosztályú kocsikban vaskályha adta a hőt, a hazai vasutakról hamar eltűnt negyedosztályú járművekhez semmilyen fűtési berendezés nem társult. A 19. század végétől már minden vasúton elterjedt a mozdonyról vett gőzzel működő telített gőzű radiátoros fűtés.
Az 1880-es évekig itthon is úgynevezett „oldalgombolós” kocsikat használtak, tehát az utasok közvetlenül az un. kalauzjárdáról egyből az utasfülkébe léptek. A menetjegy kezelése után a kalauz kívülről az utasokra rázárta a fülke ajtaját. A fülkeajtók belülről nem voltak nyithatók, ez vasúti baleset esetén lehetetlenné tette a menekülést.
A peronos, folyosós kocsik elterjedése után a jegykezelés már mind utas, mind kalauz szempontból humánusabb lett, a kaluznak már nem az életveszélyes külső kalauzjárdán kellett végigaraszolnia.
Jegykezeléskor a kalauz bekopogott a fülke ajtaján, kinyitotta az ajtót, tisztelgett és – egészen 1918-ig – először németül köszöntötte az utasokat és kérte a menetjegyet. A jegy kezelését követően ismét tisztelgett, jó utat kívánt, bezárta a fülkeajtót, és egyben megjegyezte, az utasok meddig utaznak, hol szállnak le, mert egyéb utastájékoztatás nem lévén, a kalauz kopogott be az érkezési állomás előtt, hogy melyik település következik. A jegykezelés közben a kalauz nem léphette át a fülke küszöbét, végig a folyósón tartózkodott, hiszen a fülke a fizető utasok privát szférája volt.
Etikett az első osztályon
A jegykezelés során a kalauz kizárólag a fülkében tartózkodó férfiakkal, idősebb hölgyekkel, cselédekkel beszélt. A fülkében tartózkodó hölgyekkel nem válthatott szót, a hölgyek pedig a jegykezelési procedúra alatt úgy tettek, mint akik nincsenek is jelen: a kezeiket illedelmesen az combjaikra helyezve némán néztek ki az ablakon. Természetesen ezt a mai szemmel furcsa viselkedést a korabeli illemszabályok rögzítették: míg egy nemesi vagy nagypolgári származású fiatalember már 13-14 évesen egyedül indulhatott akár világkörüli útra, addig egy nő sehová nem mehetett egyedül. Hajadon lányként a szüleivel, de főleg az apjával, vagy már teljeskorú fiútestvérével kelhetett útra, ha ők nem voltak, akkor a legidősebb nőrokonával, vagy a nevelőnővel, vagyis a gardedámmal, esetleg egy cseléddel. Férjezett asszony elsősorban a férjével utazhatott vagy a férj valamely teljeskorú férfirokonával, egy megbízható idősebb szomszédasszonnyal társalkodónővel vagy belső cseléddel. A fülkék az első és másodosztályú kocsikban középen egy összehúzható ajtóval elszeparálhatók voltak, ha netán zavarta a szembenülők társasága a hölgyeket, de egyes arisztokrata és nagypolgári nők elvárták, hogy senki más ne üljön velük szemben. Részükre alakították ki a „hölgyszakasznak” nevezett félfülkéket. A dohányzó és nemdohányzó utasoknak már ekkoriban is külön kocsiszakaszokat tartottak fenn. (x)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Máig nem derült fény a hírhedt géprabló, „D. C. Cooper” kilétére tegnap
- Egyedi humorával nyűgözte le a közönséget Latabár Kálmán tegnap
- Macbeth, a tragikus hős és VI. Jakab, a boszorkányos király tegnap
- A protestánsok sérelmei vezettek az első defenesztrációhoz Prágában tegnap
- Az aszódi Podmaniczky–Széchényi-kastély tegnap
- Megpecsételte Napóleon sorsát a végzetes oroszországi hadjárat tegnap
- Saját országának nevét is megváltoztatta Mobutu, Zaire elnöke tegnap
- Utolsó pillanatáig nevettetett Harry Einstein, a nagy komédiás 2024.11.23.
