Voksolás a szovjet fegyverek árnyékában – szabadok voltak-e az 1945-ös választások?

Vesztesek a vesztesek között

Szakály Sándor bevezető szavait követően Gulyás Gergely, az Országgyűlés alelnöke megnyitó beszédében kifejtette, hogy a magyar és az egyetemes történelem vérzivataros 20. századból is kiemelkedik az 1945-ös év. A nagyhatalmak ekkor ültek össze a „nemzeteket szolgasorba lökő” jaltai konferencián, ekkor bombázták a szövetségesek Drezdát, és ekkor dobtak le az amerikaiak a két atombombát Japánra. Magyarországon az év elején még a nyilasok garázdálkodtak, és ekkor zajlott Budapest ostroma. Az ország ennek ellenére talpra állt (alig három év alatt sikerült helyreállítani mindent, amit lehetett), de a második világháború vége és a nyílt kommunista hatalomátvétel közötti időszakban sem nyerte vissza önrendelkezését. Kiemelte, hogy a győztes nagyhatalmak a vesztes országokkal nem egyformán bántak, és a magyarok a vesztesek lettek a vesztesek között is.

Mégis – bár a szovjet hadsereg árnyékában zajlott – 1990-ig az egyetlen, a magyar nemzet szabad akaratának kifejezését biztosító választás az 1945. november 4-én megtartott nemzetgyűlési választás volt. A választásra jogosultak száma 1939-hez képest megduplázódott, a részvétel majdnem 93 százalékos volt. Mint Gulyás Gergely kifejtette, ebből is látható, hogy a magyarság olyan polgári demokráciában kívánt élni, amelyben saját sorsáról saját maga dönthet, szabadon. Az eredmény ismert: a független kisgazdapárt hatalmas fölénnyel győzött, a kommunisták pedig óriási csalódást jelentő 17 százalékos eredménnyel végeztek. Az Országgyűlés alelnöke kifejtette, hogy ha Magyarország akkor független, demokratikus ország lett volna, az FKGP egyedül alakíthatott volna kormányt, a sztálini birodalom helytartói azonban semmibe vették a szabad választás eredményeit, és koalíciós kormányzásra kényszerítették a kisgazdákat.

Gyarmati György, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója előadásában elmondta, hogy a magyar államiságot a második világháború, valamint a nyilasok rémuralma semmissé tették, ezért szükség volt annak rekonstitúciójára. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés, a „debreceni hadiparlament” még korlátozott hatáskörrel rendelkezett, kezdetben még törvényeket sem hozott. A kormány a Horthy-korszak társadalmi-politikai ellenzékének képviselőiből tevődött össze. A történész kifejtette, hogy a helyi közigazgatási apparátus jelentős része elmenekült, vagy felmentették munkája alól. A kezdeti szervezetlenséget jól mutatja, hogy ekkoriban egy 50 kilométernyi utazás minimum egynapi program volt egy irányban, és nem oda-vissza. Egyik pártnak sem volt igazgatásban jártas garnitúrája, ezért kölcsönösen elnézték egymásnak, ha a Horthy-korszakban már szerepet vállaló, vagy a nyilas uralom alatt kompromittálódott közszolgákat választottak meg bizonyos funkciókra. A pártok emellett rájöttek, hogy a közigazgatás egyben a párt organizálására, és tömegbázisa kiszélesítésére hasznosítható lehetőséget is jelent.

Gyarmati György megemlítette, hogy ekkoriban az igazoló procedúrák mellett zajlott a magyar állampolgárok keletre hurcolása. Hozzátette, a szintén 1945-ben véghezvitt földosztás alig halogatható kényszerként is értékelhető, de emellett nem szabad elfelejteni, hogy egy politikai térfoglalási akció volt, amely az új hatalom társadalmi bázisának megteremtését szolgálta. Az ÁBTL főigazgatója elmondta, hogy a magyar társadalom fragmentáltsága még a pártokon belül is lecsapódott. Megfigyelhető volt ez úgy a szociáldemokraták, mint a kommunisták és a parasztpárt esetében is, az ún. polgári ellenzék pedig egymással civakodó pártformációkból állt. A kutató elmondta, hogy az ideiglenes nemzetgyűlés kormányzó pártjai a front utáni hónapokban olyam mértékben voltak láthatók, amennyire Budapesten kívül a közigazgatásban láthatóak voltak. A kisgazdapárt hátránya fokozatosan kezdett eltűnni, és az 1945-ös parlamenti választásokon végül hatalmas győzelmet arattak.

Sáringer János a magyar külpolitika kényszerpályáról szóló, három felvonásos drámaként előadott referátumában elmondta, hogy Magyarország 1945-ben drámai helyzetben volt. Az odáig vezető okok felvázolása után kifejtette, hogy 1943-ban, Kelet-Európában dőlt el végül Kelet- és Közép-Európa sorsa. A jaltai konferencia már csak záróakkord volt. A Veritas Intézet kutatója ezután elmondta, hogy 1944. március 19-től gyakorlatilag nem létezett magyar külpolitika. A német megszállással Magyarország mozgástere megszűnt, elvesztette szuverenitását, és az ehhez kapcsolódó jogokat a fegyverszünet megkötése után a SZEB gyakorolta. Amikor a szerv megszűnt, a szovjet csapatok még mindig Magyarországon tartózkodtak, vagyis az ország továbbra sem volt szuverén. Külpolitikáról viszont csak akkor beszélhetünk, ha egy ország szuverén. 1947-ig ez a helyzet semmiképpen sem állt fenn, és Sáringer János szerint ezután is legfeljebb korlátozott szuverenitásról, és ezzel összefüggésben korlátozott külpolitikáról beszélhetünk. Szerinte ehelyett szerencsésebb a nemzetközi kapcsolatok kifejezést használni.

A történész kifejtette, hogy 1945-ben a külügyi apparátus dolgozói is igazoló eljáráson estek át, de a második világháború után újjászervezett minisztériumban 1947 májusáig javarészt a Horthy-korszak tisztviselői teljesítettek szolgálatot. Ekkor azonban a kommunisták hatalomátvételre irányuló egyre nyilvánvalóbb törekvései miatt a követek és diplomaták nagy része lemondott és külföldön maradt, emellett pedig rengeteg embert bocsátottak el külügyi állásából.

1. Vesztesek a vesztesek között
2. „Háromszor szavazánk és mégis az ellen nyert! Mert ők négyszer szavazának”
3. Kisajátított földosztás

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

17. A náci Németország jellemzői
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Ciánkapszula és pisztoly vetett véget Hitler és Eva Braun másfél napos házasságának
• Már 1918-ban lépéseket tett az egyesülés felé Németország és Ausztria
• 12 ezer, Argentínában élt náci nevét tartalmazó listára bukkantak
• Tökéletes ürügy volt a szabadságjogok megszüntetésére a Reichstag felgyújtása
• A háború utolsó napjaiban megpróbálta átvenni Hitlertől a hatalmat Hermann Göring
• Máig nem tudni pontosan, hány roma áldozata lehetett a holokausztnak
• Miért foglalkoztatták az ikrek az embereken kísérletező náci tudósokat?
• Két falu teljes kiirtásával bosszulták meg Reinhard Heydrich halálát a nácik
• Elhunyt a sobibóri haláltábor utolsó túlélőinek egyike