Vízbe fulladt a Német-római Birodalom legnagyobb uralkodója
2020. június 10. 17:58 Múlt-kor
I. (Barbarossa) Frigyes 1152-től német királyként, majd 1155-től német-római császárként kezdett bele nagy művébe, a császári hatalom tekintélyének visszaállításába mind a német, mind az itáliai területeken. Céljának elérése érdekében számos hadjáratot vezetett Itáliába és a pápai hatalommal is szembekerült. Bár egész életét a hadakozás töltötte ki, halálát a víz okozta.
Korábban
A vörös szakálláról csak „Rőtszakállúnak” nevezett I. Frigyes már német királyként világossá tette III. Jenő pápa számára, hogy nem hajlandó betartani a pápaság és a császárság között 1122-ben megkötött wormsi konkordátumot, amelynek értelmében a püspökök kinevezését a császár és a pápa közösen gyakorolja. A pápai állam feletti kontroll, no meg a császári korona megszerzése végett Frigyes seregei élén 1155-ben bevonult Rómába, ahol a Jenőt követő második pápa, IV. Adorján császárrá koronázta.
Észak-Itáliában azonban nem csak a Szent Péter-utóddal kellett megküzdenie, hanem az egyre inkább önállósulni vágyó lombard városokkal is. Frigyes 1158-ban újra Itáliába menetelt seregével, hogy rendet csináljon. A fegyveres erő alkalmazása megtette hatását, az észak-itáliai városok vállalták, hogy évente 30 ezer font ezüst adót fizetnek császáruknak. Frigyes azonban nem csak a lombard városok rendszeres megadóztatását tűzte ki céljául, de autonómiájukat is korlátozni akarta a városi tanácsokba ültetett császári hivatalnokok révén.
A császári béklyó alá került városok és a pápa összefogtak Frigyes központosító törekvései ellen. 1159-ben a császár és pápai állam közötti konfliktus egy pápa- és egy ellenpápa-választást eredményezett. A császár ellen küzdő városok és nemesi pártok III. Sándorban látták önállóságuk megőrzésének zálogát, míg a császár hívei Ottaviano de Monticello bíborost, azaz IV. Viktor választották ellenpápának. III. Sándor pápa nem volt szívbajos: hogy megakadályozza Frigyes térnyerését Észak-Itáliában, 1160-ban kiközösítette Frigyest.
A függetlenségük megőrzéséért küzdő, a Lombard Liga nevezetű városszövetségbe tömörülő városok, III. Sándorral egyetemben hosszú harcot vívtak a császárral, aki csak az 1176-ban, a számára kudarccal végződő legnanói ütközet után tért jobb belátásra, és egyezett ki III. Sándorral, akit az 1177-es velencei békében pápaként ismert el.
Cserébe Frigyes feloldozást nyert az egyházi átok alól. A lombard városokkal pedig az 1183-ban megkötött konstanzi békével sikerült rendezni és lezárni a konfliktust. A békekötés eredményeként Frigyes kénytelen volt elismerni a települések belső autonómiáját.
A császár az Alpok túloldalán, a német területeken is konfliktusba került az önállósulni vágyó hűbéreseivel. A német hercegek közül rokona, Oroszlán Henrik szász herceg jelentette a legnagyobb veszélyt uralmára nézve. Szászország és Mecklenburg hercegsége mellett Henrik hatalma Bajorországra is kiterjedt.
Miután Henrik nem nyújtott segítséget Frigyesnek, aki ennek következtében a legnanói csatában (1176) vereséget szenvedett, a császár bosszút hirdetett. Eleinte a birodalom békéjének megbontásával vádolta, majd 1180-ban egy fejedelmi tanácskozást követően megfosztotta hatalmától az egyre inkább önállósuló rokont.
A folyamatos harcokban edződő császár végül mégsem egy európai földön zajló csatában, hanem Kis-Ázsiában fejezte be földi pályafutását. Szaladin egyiptomi szultán 1187-ben elfoglalta Jeruzsálemet, amelyre válaszul VIII. Gergely pápa keresztes hadjáratot hirdetett. Oroszlánszívű Richárd angol uralkodó és II. Fülöp Ágost francia király mellé I. Frigyes is csatlakozott. A Rőtszakállú számára azonban a III. keresztes hadjárat (1189-1192) végzetesen alakult. A császár még Jeruzsálem falait sem pillanthatta meg, ugyanis a Kis-Ázsia délkeleti részén található Szalef folyóba fulladt 1190. június 10-én.
Halálának pontos körülményei nem ismertek. Egyesek szerint a talpig páncélba öltözött császár a folyón való átkelés közben leesett a lováról, és a vízbe fúlt, egy másik verzió szerint pedig a hegyi patak hideg vízét nem bírta az idős uralkodó szíve, aki fürdőzés közben szívrohamot kapott és ennek következtében távozott az árnyékvilágból.
Frigyes maradványait katonái Jeruzsálemben szerették volna örök nyugalomra helyezni, ám óhajuk nem teljesült, a keresztény seregek ugyanis nem tudták visszafoglalni a szent várost, így Frigyes végső nyughelye máig ismeretlen.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
Nagy-Britannia
- Történelmi jelentőségű adománnyal gazdagodott a British Múzeum
- Nehéz természete miatt még szomszédjai sem kedvelték Goldfinger Ernőt
- Bármi áron érvényesítette kereskedelmi érdekeit a brit Kelet-indiai Társaság
- Csak átmeneti békét eredményezett az első búr háború
- Pattanó bombákkal semmisítették meg a britek a Ruhr-vidék gátjait
- Lőporoshordóival könnyedén a levegőbe repíthette volna a Westminster-palotát Guy Fawkes
- Máig számos rejtély övezi a sandringhami zászólalj eltűnését
- Nagy-Britannia és Franciaország is elvesztette nagyhatalmi státuszát a szuezi válság után
- Csodával határos módon élte túl az IRA ellene szervezett merényletét Margaret Thatcher
- Koholt vádak alapján hurcoltak kényszermunkára több százezer embert 14:20
- Művészfeleségek munkáiból készít kiállítássorozatot a szentendrei Ferenczy Múzeum 12:20
- Ritka Caravaggio-festményt állítottak ki Rómában 11:20
- Már az első percben gólt rúgott az Aranycsapat az évszázad mérkőzésén 08:20
- Máig nem derült fény a hírhedt géprabló, „D. C. Cooper” kilétére tegnap
- Egyedi humorával nyűgözte le a közönséget Latabár Kálmán tegnap
- Macbeth, a tragikus hős és VI. Jakab, a boszorkányos király tegnap
- A protestánsok sérelmei vezettek az első defenesztrációhoz Prágában tegnap
