Végül csak negyedjére bizonyult véglegesnek a Habsburg-ház trónfosztása

„Eb ura fakó! József császár nem királyunk!” – az ónodi döntés

A besztercebányai országos gyűlés és Habsburg-detronizáció után nem telt el száz év, és a Magyarországon zajló események ismét úgy alakultak, hogy 1707-ben határozatban mondatták le trónjáról az akkor regnáló királyt. A Rákóczi-szabadságharc (1703–1711) során összehívott, majd' egy hónapig tartó ónodi országgyűlés a magyar függetlenségi törekvések egyik legfontosabb állomása volt, nem véletlenül szokták a harc tetőpontjának tekinteni.

Az országgyűlést megelőző időszakban a Habsburgokkal történő tárgyalások során a kurucok többek között az Aranybulla ellenállási záradékának elismerését (nemesi ellenállás joga), a protestáns vallások szabadságát és Erdély függetlenségének biztosítását kérték. Miután a béketárgyalások kudarcot vallottak, az Ónodra összehívott országgyűlésen újra kimondták a Habsburg-ház trónfosztást.

II. Rákóczi Ferenc

Bercsényi Miklós főgenerális a következő szavakkal élt az esemény kapcsán: „Eb ura fakó, maji napságtul fogvást Joseph nem királyunk, …, az ország pedig mondassák interregnumnak mind addig, meglen más országgyűlés alatt királyt nem választunk.” Az ország szabadnak és a Habsburg-háztól függetlennek nyilvánította magát, ezzel együtt a határozat nyomán a magyar trón megürült.

Rákóczi – felismerve, hogy az ország saját erejéből képtelen sikeresen megvívni a függetlenségi harcot – külföldi segítségben, szövetségben gondolkodott. A fejedelem és köre úgy döntött, az interregnumnak (államfő nélküli időszak) egy idegen uralkodó magyar királlyá választásával kell véget vetni.

Alternatívaként felmerült Miksa Emánuel bajor választófejedelem, Frigyes Vilmos porosz trónörökös, valamint az orosz cár, Nagy Péter is, de a trón betöltése nem történt meg.

A szabadságharc az 1711-es szatmári békével ért véget, amelyben a kurucok Károlyi Sándor vezetésével – Rákóczi akarata ellenére – kompromisszumos megoldással egyeztek ki a Habsburg féllel. Engedményekért cserébe lemondtak a szabad királyválasztás jogáról és – „elfelejtve” az ónodi határozatot – elfogadták a Habsburg-családból származó magyar királyok trónhoz való jogát.

1. A meg nem koronázott király, Bethlen Gábor
2. „Eb ura fakó! József császár nem királyunk!” – az ónodi döntés
3. Kossuth és a Függetlenségi Nyilatkozat
4. Az utolsó felvonás – sikertelen restauráció, sikeres detronizáció

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

20. Az 1956-os forradalom Magyarországon
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• A mesterek győzték le a tanítványokat a melbourne-i medencében 1956-ban
• Az elsöprő túlerővel szemben sem adták fel a harcot a magyar felkelők 1956-ban
• Kegyetlen megtorlás követte a reményekkel teli forradalmat
• Eredetileg orvosnak tanult Maléter Pál, az 1956-os forradalom honvédelmi minisztere
• A náci hadigépezet megtörése után az 56-os forradalom leverése is Zsukov marsallra várt
• Így működött a kádári megtorló gépezet