Végleg megtörte a Római Birodalmat a 15 éven át dúló antoninusi járvány
2020. április 17. 17:57 Múlt-kor
A Marcus Aurelius császár idején kitört, antoninusi járvány néven ismert ragályos betegség dúlása olyannyira megtépázta a Római Birodalmat, hogy számos történész szerint közvetlenül hozzájárult annak leromlásához, majd végül megszűnéséhez. A pusztítás csúcsán naponta 3000-en haltak meg.
Korábban
A fénykor vége
Az antoninusi járvány (egyes források a „pestis” szót használják rá, ez azonban nem értendő szó szerint – a kórokozó máig ismeretlen) a későbbi évszázadokban nosztalgiával emlegetett „öt jó császár” közül az utolsó, Marcus Aurelius (teljes nevén Marcus Aurelius Antoninus Augustus, uralkodott 161-180) idején állította meg a birodalom gyarapodását.
Habár pontosan nem tudni, honnan származott az először 165-166 körül említett betegség, a híres görög orvos, Galénosz írásaiban részletesen dokumentálta a járvány lefolyását.
A betegeket Galénosz szerint két héten át láz, hányinger, szomjúság, köhögés és torkuk feldagadása, elzáródása gyötörte, mások azonban piros-fekete keléseket tapasztaltak bőrükön, leheletük büdössé vált, és hasmenésben szenvedtek, amelynek végterméke fekete volt.
A betegség másfél évtizedes tombolás alatt a birodalom lakosságának körülbelül a tizedével végzett, majd ugyanolyan rejtélyesen, mint ahogy elkezdődött, véget ért. A láthatatlan gyilkossal a kor legerősebb állama teljességgel tehetetlen volt.
Napjainkban a történészek jobbára egyetértenek abban, hogy a fertőzés 165-166 telén tűnt fel. A mai Irak területén található Szeleukeia városát ostromló római sereg előbb a helyiek között, majd saját soraiban figyelte meg egy különös betegség terjedését.
A hadjáratról hazatérő katonák ezután szétszéledve a birodalom szinte minden sarkába magukkal hurcolták a fertőzést, amelynek eredetét a kutatók a mai Kína területén feltételezik.
Egy korabeli legenda szerint a járvány oka az volt, hogy Lucius Verus tábornok – Marcus Aurelius későbbi társcsászára – egy elátkozott sírt nyitott fel az ostrom során, amivel kiszabadult a betegség.
Elterjedt volt az a nézet is, miszerint az istenek büntették meg a rómaiakat, miután korábbi ígéretükkel szemben mégis kifosztották Szeleukeiát.
Galénosz a járvány kezdetén éppen távol volt a fővárostól, és csak 168-ban tért vissza, amikor már Rómában is javában pusztított.
A fent leírt tüneteken kívül az orvos azt is megfigyelte, hogy a fertőzöttek negyede halt bele a betegségbe – általában az első tünetek megjelenését követő két héten belül –, a gyógyultak azonban immúnissá váltak.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla 09:50
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére 09:05
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött tegnap
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco tegnap
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein tegnap
- 10 meglepő tény a vasút történetéből tegnap
- Bátyjához hasonló tragikus sors várt a „remény jelöltjére”, Robert F. Kennedyre tegnap
- Jókai Mór egész családja ellenezte Laborfalvi Rózával való házasságát tegnap
