Végleg megtörte a Római Birodalmat a 15 éven át dúló antoninusi járvány

Teljes átalakulás

A járvány a 180. év körül alábbhagyott, eddigre mintegy ötmillió emberrel végzett. Ez a birodalom összlakosságának mintegy tizedének felelt meg, azonban régiónként különböző mértékű volt a pusztítás: míg egyes helyeket elkerült, máshol az emberek egyharmada veszett oda.

A rejtélyes betegség egyik leghíresebb áldozata maga Lucius Verus volt, aki időközben megszerezte a társcsászári méltóságot, azonban 169-ben meghalt. Napjainkban egyes járványkutatók szerint a 180-ban elhunyt Marcus Aureliusszal is még a járvány végzett.

A járvány több szinten fejtette ki hatását Róma erejére. Az egészséges munkaerő létszámának nagymértékű csökkenése miatt a gazdasági növekedés megtorpant, majd visszaesésbe váltott.

A betegség a hadsereget sem kímélte, aminek további negatív hatásai lettek: a nagyban lecsökkent állomány pótlására idővel szinte bárkit felvettek, így bűnözők, felszabadított gladiátorok és egyéb rabszolgák képezték a hajdanán legendás légiók gerincét.

Az egyszerre kieső rengeteg tapasztalat hamar meglátszott a légiók teljesítményén: innentől kezdve sorozatos vereségeket szenvedtek el a birodalom határait ekkor már ostromló germán népektől – többek között ekkor sikerült a germánoknak először átkelniük a Rajna folyón is.

Az alulteljesítő gazdaság, az adózók számának csökkenése és a területi veszteségek miatt egyre jobban ellehetetlenült pénzügyileg a birodalom fenntartása.

Marcus Aurelius a keresztényeket tette felelőssé a járványban, mivel elfordultak a hagyományos római istenektől, ezzel feldühítve őket. Ironikus módon a kereszténység jelentősen népszerűbbé vált a járvány idején, a korabeli gyülekezetek jótékony tevékenységének köszönhetően – a járvány okozta válság nagy szerepet játszott az új vallás későbbi kizárólagossá válásában.

A Római Birodalom a későbbi évszázadok során nem tudott a járványt megelőző viszonyokhoz visszatérni. Az addig kiterjedt középosztállyal és elégedett polgársággal rendelkező állam az egyre szűkebb elitre és az egyre nagyobb számú leszakadókra oszlott, ami a középkori feudalizmusba való átmenet egyik első lépcsőfoka volt.

A sors fintora, hogy a birodalom történetében e törést éppen fejlett közlekedési és kereskedelmi útvonalai, valamint világverő hadserege segítették elő – ezek tették lehetővé ugyanis a járvány feltartóztathatatlan terjedését.

1. A fénykor vége
2. Teljes átalakulás

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

12. A középkor és a kora újkor kultúrája
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Nem volt elragadtatva a ferences szerzetes, aki a tatárjárás után a mongolok fővárosába látogatott
• A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
• A középkorban sem volt mindig stigma „bűnben élni”
• „Legnagyobb ellensége” fejezte be a Szent Péter bazilika tervezőjének életművét
• Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
• Habár meggazdagodott műveiből, munka közben csak kenyeret és vizet fogyasztott Michelangelo
• Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
• Donatello híres Dávid-szobrát eredetileg a firenzei dómba szánták
• 10 tény a Mona Lisáról