Váratlanul érte az argentin rezsimet Thatcher válasza a Falkland-szigetek megszállására

Az argentin Santísima Trinidad romboló Stanley-től, a szigetek fővárosától délre tett partra különleges egységeket (Wikipedia / Martin.Otero / CC BY 2.5)

Könnyű volt a partra szállás, aztán jött a háború

Az Argentínában Malvinas-szigeteknek hívott, a brit partoktól 13 ezer, Argentínától 460 kilométerre fekvő, akkor 1800, ma hozzávetőleg háromezer lakosú szigetcsoporton 1982. április 2-án hajnalban szálltak partra az első argentin egységek, amelyeknek nem sok fáradságába került a kézifegyverekkel felszerelt brit helyőrség legyűrése.

Port Stanleyt, a fővárost alig 80 fős brit tengerészgyalogos egység védte; a szigetek brit kormányzója a vérontás elkerülése végett már reggel negyed 10-kor fegyverletételt rendelt el.

Argentína akkor már csaknem másfél évszázada követelte Nagy-Britanniától a britek által 1833-ban elfoglalt és annektált, halban – és mint később kiderült, olajban is – igen gazdag területet. Az invázió idején az olajvagyon létezése még nem volt köztudott, de az azóta elvégzett geológiai vizsgálatok kiderítették, hogy a Falkland-szigetek óceáni talapzata akár 60 milliárd hordó nyersolajkészletet is rejthet; ez vetekszik az északi-tengeri – már kimerülőben lévő – olajkinccsel.

A Leopoldo Galtieri tábornok vezette argentin rezsim az erősödő hazai elégedetlenség láttán két legyet akart ütni egyetlen katonai csapással: népszerűségnövelő háborús győzelemre vágyott, és egyben Argentína egyik legrégebbi területi követelésének is érvényt próbált szerezni a szigetek lerohanásával.

Galtieri azonban súlyosan elszámította magát. Margaret Thatcher, az akkori konzervatív brit kormányfő a Galtieri-junta által várt egyezkedés és alku helyett már harmadnap útnak indította a II. világháború óta addig mozgósított legnagyobb, több mint száz hajó – köztük két repülőgép-hordozó – alkotta brit haditengerészeti alakulatot a dél-angliai Portsmouth kikötőjéből.

Az egyik repülőgép-hordozó, az HMS Invincible.

Az expedíciós flottával a brit fegyveres erők 25 984 katonája – köztük András yorki herceg, II. Erzsébet királynő fia, a brit királyi légierő (RAF) helikopter-pilótája – és több mint háromezer fős civil segítő személyzet indult a háromhetes útra. Ezalatt Alexander Haig akkori amerikai külügyminiszter ingadiplomáciával próbált meg kompromisszumot elérni Buenos Aires és London között.

Mivel azonban az argentin vezetés garanciákat követelt arra, hogy bármiféle rendezési formulának tartalmaznia kell a szigetcsoport feletti argentin szuverenitást, amiről London hallani sem akart, Haig próbálkozásai rövid idő alatt kudarcba fulladtak.

1. Könnyű volt a partra szállás, aztán jött a háború
2. A brit győzelem megmentette Margaret Thatchert a bukástól

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

6. A trianoni békediktátum és következményei
II. Népesség, település, életmód

• Amikor megkondultak a harangok: 101 éves a trianoni békeszerződés
• A magyar-román diplomáciai kapcsolatok megszűnésével fenyegetett Ceaușescu falurombolási terve
• „Burgenlandért Sopron”– egy szavazás, amely megmásította a trianoni döntést
• Csak mélyítette a szakadékot győztesek és legyőzöttek között a kisantant létrejötte
• Hiábavaló volt a magyar delegáció minden érvelése a trianoni béke feltételeivel szemben
• Így került Erdély 100 éve a románokhoz
• Milyen szerepet játszott Tisza István az 1918-as „nagy összeomlásban”?
• Az orvos, a macskakő és az angol beteg – így írta át egy sikeres műtét a trianoni határokat
• Hat rövid életű állam Magyarországon, amelyet elsodortak a trianoni béke viharai