Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?

2020. március 4. 16:57 Múlt-kor

Megkerülhetetlen toposz az irodalomban, a filmben és a közbeszédben egyaránt, hogy a középkor embere – különösen, ha jobbágyi sorban élt – büdös és koszos volt, továbbá semmiféle fogalma nem volt a higiéniáról. E nézet bizonyítékaként gyakran hivatkoznak a nagy járványokra, mint például a 14. századi fekete halálra, illetve az olyan történelmi alakokra, akik arról híresek, hogy nemigen fürödtek. Kasztíliai Izabella spanyol királynő (ur. 1474-1504) például állítólag dicsekedett is azzal, hogy életében két alkalommal vett fürdőt: a születése napján, és aznap, amikor feleségül ment Aragóniai Ferdinándhoz.

Korábban

Mit gondoltak a fürdésről a középkorban?

Kétségtelen, hogy a vízvezetékek általános elterjedése előtti korokban az embereknek akkor is nehezükre esett volna a mai higiéniai elvárásokhoz tartani magukat, ha ez lett volna a szándékuk.

Mindazonáltal nem szabad feltételezni, hogy a középkorban nem érdekelte az embereket a személyes higiénia – Izabella királynő lánya, a későbbi II. („Őrült”) Johanna (ur. 1504-1555) olyan gyakran fürdött és mosta haját, hogy férje, I. Fülöp király attól félt, beteg lesz a sok tisztálkodástól.

Fülöp aggodalmai a korabeli orvostudomány elméleteiben gyökereztek, amelyek szerint a túlzott tisztálkodás legyengítheti a szervezetet.

A rendszeres tisztálkodás szükségességét azonban komolyan nem vitatták ekkoriban sem: tudták, hogy a látható kosz másként nem távolítható el a testről, és azt is, hogy a láthatatlan szennyeződések – például az izzadság –, amelyeket az emésztés káros melléktermékeinek tartottak, idővel árthatnak az egészségnek, fertőzések és az élősködők megtelepedése formájában.

A középkori orvosi feljegyzések és a különféle élettanácsokkal foglalkozó művek egyaránt a higiéniára való odafigyelésre buzdítottak, főként a reggelenkénti kéz-, arc- és szájmosásra, valamint a napközbeni rendszeres kézmosásra, főleg evés előtt.

A közhiedelemmel ellentétben a legtöbb középkori orvos pártolója volt a fürdésnek. Egyedül járványok idején intettek óvatosságra, egyrészt amiatt, hogy a test melegítése megnyitja a pórusokat a fertőzések előtt, másrészt amiatt, hogy a nyilvános fürdőkben könnyen terjedtek a fertőzések.

Úgy gondolták azonban, a rendszeres fürdés megelőzheti a betegségeket, továbbá gyógymódként is előírták számos panasz esetén, a hólyagkövektől a rossz kedvig. A késő középkorban az esti fürdés vagy lábmosás gyakran javasolt gyógymódja volt a megfázásnak is.

következő oldal 1 / 5