Vakmedve-korbácsolás és patkányheccelés – véres állatviadalok Shakespeare Angliájában 

Véres játékok

Shakespeare Macbethjének utolsó színében a címszereplő egy ponton ezt mondja ellenségeinek: „Nem futhatok. Karóhoz kötve kell, mint medvének, a hajrát kiállanom.” Az előbbi mondatok a ma olvasója számára már nem sokat jelentenek, a korabeli közönség azonban könnyedén felismerhette benne a medveheccelésekre való utalást – olvasható a History cikkében. Sőt: sok, Shakespeare darabjait előszeretettel látogató londoni tartozott a közeli „medvekertek” védnökei közé, ahol kutyák, medvék, bikák, csimpánzok és más állatok harcoltak az életükért ordítozó tömegek előtt. A véres viadalok London nem túl jó hírű Bankside kerületében zajlottak, ahol számos arénában sor kerülhetett a mérkőzésekre. 1639-ben egy látogató így számolt be az egyik hangulatáról: „Ott hallhatod emberek ordítását, kutyák ugatását, medvék morgását és bikák bömbölését, amelyek egy vad, mégis természetes harmóniává állnak össze.”

Messze a legnépszerűbb sport a medveheccelés volt. A látványosság során a medvét egy gödörbe hajtották, majd lábánál vagy nyakánál fogva egy cölöphöz kötözték. Miközben a nézők éljeneztek és megtették tétjeiket, egy csapat kutyát – általában mastiffokat vagy buldogokat – engedtek be az arénába, hogy megtámadják a medvét. Robert Laneham, I. Erzsébet udvarának egyik hivatalnoka nagyon kellemes látványosságként emlékezett meg a „sportról”, amely általában addig folyt, míg a medve meg nem ölt néhány kutyát, vagy amíg őt nem terítették le a kutyaharapások.

Mivel a medvéket külföldön szerezték be, meglehetősen magas áron, igyekeztek biztosítani, hogy lehetőleg éljék túl a viadalt. Volt olyan medve, amely néhány küzdelem után kisebb híresség lett Londonban. Az állatoknak olyan neveket adtak, mint Mészfesték Ned, Fösvény Harry vagy Vak Bess. A Sackerson nevű medvét még Shakespeare A windsori víg asszonyok (újabb fordításban: A windsori víg nők) című vígjátékában is megemlítik: „Nekem az ételem, italom, oh: én láttam Sackersont szabadon, vagy huszszor, és megfogtam lánczánál fogva; de biztositom, az asszonyok annyira sivalkodtak és rikácsoltak hozzá, hogy pompás volt. Hanem valóban, az asszonyok ki nem állhatják; nagyon rossz hajlandósággal vannak az ily durva jószág iránt.”

A medveheccelés szokása Angliában a középkorig vezethető vissza, de a látványosság csak a 16. század közepére vált igazán jövedelmező üzletté, amikor Philip Henslowe, valamint a hozzá hasonló impresszáriók kifejezetten állatviadalok megtartására kerítettek el területeket a Temze déli partján. A hangos, véráztatta arénákban zajló viadalok rendkívüli népszerűek voltak, és nemsokára már a Globe-ban vagy a Rose-ban zajló színházi előadások legkomolyabb vetélytársaiként hivatkoztak rájuk.

A medveheccelés az angol dráma Shakespeare, Christopher Marlowe és Ben Jonhson nevével fémjelzett aranykora idején is ugyanolyan közkedvelt maradt mindent társadalmi réteg körében. I. Erzsébet is nagy medveheccelés-rajongó hírében állt, olyannyira, hogy egy alkalommal még a francia nagykövet tiszteletére is rendezett egy viadalt. I. Jakab pedig egyenesen akkora csodálója volt a kegyetlen előadásoknak, hogy  privát küzdelmeket is rendezett, amelyekre a Tower menazsériából kölcsönzött jegesmedvéket és oroszlánokat. 

1. Véres játékok
2. A kegyetlenség karneválja

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

6. Erdély etnikai, vallási helyzete a 16–18. században
II. Népesség, település, életmód

• Hogyan került Erdély Habsburg uralom alá?
• Erdély és Lengyelország számára egyaránt virágkort jelentett Báthory István uralkodása
• II. József haláláról tudósított nyitószámában az első erdélyi magyar újság
• Már ötéves korában megválasztották, de sohasem uralkodott az utolsó erdélyi fejedelem
• A trianoni békét "morális köntösbe öltöztették"