Mielőtt az űrben járt volna, a Csendes-óceán felett harcolt a japánok ellen John Glenn

2021. július 7. 15:17 Múlt-kor

Korábban

Madárnevelgetés a Midway-szigeteken

Glennt októberben – immár a tengerészgyalogság 155. felderítő repülőszázadának (VMO-155, a későbbi VMF-155 elődje) tagjaként – főhadnaggyá nevezték ki. Ezen alakulat tagjaként indult el San Diegóból az első, régóta várt háborús bevetésére. A hajón, amelyen 1944 februárjában Hawaiira szállították, 1800 katona és tiszt osztozott. Mindenkinek csak nagyon kis alvófelülete volt, és sokan küzdöttek tengeribetegséggel, köztük Glenn is.

1999-ben megjelent, Nick Taylorral közösen írt életrajza szerint egy idő után javult az állapota, de csak annyira, hogy arcának színe „a zöld egy ibolyaszín árnyalatából szürkésfehérre változott. (…) Senki sem volt nálam boldogabb a fedélzeten, amikor a hatnapos hajóutat követően február 12-én elértük Hawaii-t.”

A tervek szerint a VMO-155 innen a mintegy 3000 kilométerre délnyugatra található Marshall-szigetekre repült volna, miután kipróbálták új Vought F4U Corsair vadászrepülőiket, ezek azonban még nem érkeztek meg. Az Ewa névre keresztelt hawaii légibázison tartózkodó tisztek és katonák meglehetősen kellemesen töltötték a várakozás napjait. Kényelmüket a medence mellett az ingyenes filmvetítések is szavatolták. Johnnak még arra is volt ideje, hogy egy tradicionális hawaii viseletet vásároljon feleségének, amelyet el is küldött neki.

A VMO-155-öt végül a korábbi sorsdöntő csata helyszínére, ekkoriban már különösebb veszélyeket nem tartogató Midway-szigetekre irányították át. Az alakulat feladata a haditengerészet itteni tengeralattjáró-bázisának védelme volt, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy helyben honos madarak nevelgetésére is ráértek, miközben hallgatták „Tokyo Rose-t”, a szövetséges katonák demoralizálását célzó angol nyelvű japán rádióadások éppen beszélő bemondónőjét. Csak 1944 júliusában kezdődött meg a nagyobb erőpróba, a VMO-155 – az amerikaiak által néhány hónappal korábban elfoglalt – Marshall-szigeteken történő bevetése.

Az alakulatot a Majuro-atollra csoportosították át, amely környékén a japánok még birtokoltak néhány kisebb jelentőségű bázist. Persze a háborús mércével mérve kisebb kockázat még nem jelentette az életveszély teljes hiányát. Glenn gépét öt alkalommal találták el világháborús bevetései során, így néha csak néhány centiméteren múlt, hogy ma nem mást ismerünk a Földet elsőként körberepülő amerikaiként, tekintve, hogy egy jó helyre bevitt találat esetén a pilóta jó eséllyel a Csendes-óceán patrióta érzékenységre vagy az emberi élet szentségére kevéssé fogékony cápáinak eledeleként végezte volna.

A VMO-155 kötelékébe tartozók feladata a zuhanóbombázó bevetések mellett a japán légvédelem semlegesítése volt. Így közvetlen légiharcban, amelyre a pilóták többsége vágyik, nem vettek részt, ám a japán légvédelmi potenciál csökkentése komoly szakmai felkészültséget igényelt, ami Glennt valamelyest kárpótolta. A későbbi űrhajós-szenátor a repülés szerelmeseként gyakran élvezte a bevetéseket, ám a háború pszichológiai hatása alól ő sem tudta kivonni magát.

előző oldal következő oldal 2 / 3