Totális agymosással képezték könyörtelen gyilkosokká a náci Einsatzgruppék tagjait
2020. augusztus 1. 10:31 Múlt-kor
Korábban
Gyilkos küldetés
Az Einsatzgruppék kelet felé tartva az útjukba akadó minden politikai funkcionáriust azon nyomban agyonlőttek. A nemzetiszocializmus ellenségeinek minősített hadifoglyokat a Wehrmacht átadta az Einsatzgruppéknak, akik aztán végeztek velük. Hasonlóan gyors megoldásokat alkalmaztak a zsidók, cigányok, illetve a meglehetősen homályos jelentésű, „nemkívánatos” jelzővel illetett személyek likvidálása során is.
Az Einsatzgruppék bevett módszere volt, hogy első lépésként pogromot hirdettek, kihasználva a helyi lakosokban bujkáló antiszemitizmust, illetve a zsidókkal szembeni ősrégi sérelmeket. Sok zsidóval maguk a helyiek végeztek; ilyenkor az Einsatzgruppéknak elegendő volt a háttérből támogatni és megfigyelni az eseményeket. Mivel alkalmi kivégzések révén az erre kárhoztatott emberek eliminálása nagy számuknál fogva nem volt megoldható, egyre több helyen tömegmészárlások útján kísérelték meg a kérdést megoldani.
A megsemmisítés módszerei nem sokban tértek el. A tömeges agyonlövést, a mészárlás leggyakrabban alkalmazott módját, Hermann Grübe, egy ukrajnai építőipari vállalat igazgatásával megbízott német mérnök a következőképpen írta le a Nemzetközi Katonai Törvényszék előtt:
„Megkerültem a dombot, és egy hatalmas sírral találtam szemközt magamat. Az emberi testek szorosan egymáshoz préselve, illetve egymás tetejére halmozva feküdtek, sokuknak csak a feje látszódott. Szinte valamennyinek véres volt a válla a fejükből szivárgó vértől. Néhányan még a kivégzés után is mozogtak. Kezüket felemelték, vagy fejüket igyekeztek felfelé fordítani, így jelezve, hogy még életben vannak. A gödör már kétharmadig megtelt. Becslésem szerint körülbelül 1000 ember lehetett benne.”
„Szememmel a kivégzésért felelős személy után kutattam. Egy SS katonát pillantottam meg, aki a gödör keskenyebb végén ült, lábait a gödörbe lógatva. Géppisztolyát az ölébe fektette, miközben cigarettázott. Az embereknek, teljesen meztelenre vetkőztetve, a gödör agyagfalába vájt néhány lépcsőn kellett lemászniuk, majd az ott fekvő emberek feje tetején lépdelve igyekeztek az SS katona által kijelölt helyre. Lefeküdtek a halott vagy sebesült emberek elé; néhányan megérintették azokat, akik még éltek és halk hangon néhány szót szóltak hozzájuk.”
„Hirtelen puskaropogás törte meg a csendet. Lenéztem a gödörbe, és csak rángatózó testeket és a fejüket oldalra billentve mozdulatlanul fekvő halottakat láttam az előttük legyilkoltak holttestei tetején elterülve. Tarkójukból vér folyt. Meglepett, hogy nem utasítottak távozásra. Láttam, hogy a közelben bámészkodik két-három egyenruhás levélhordó is. Már érkezett is a következő szállítmány. Lemásztak a gödörbe, felsorakoztak az utolsó áldozatok felett, majd őket is agyonlőtték.”
„Amikor a dombot megkerülve visszasétáltam, láttam, hogy újabb teherautónyi embert hoztak. Sok volt köztük a beteg és a gyenge. Egy idős, csontsovány asszonyt vettem észre. Meztelen emberek cipelték a bénultnak tűnő nőt, és a domb háta mögé vitték. Sarkon fordultam és visszavezettem Dubnóba. Következő reggel, amikor ismét ellátogattam a helyre, úgy harminc meztelen ember feküdt a gödörtől körülbelül 30-50 méternyi távolságban. Néhányan közülük még életben voltak; egyenesen meredtek maguk elé. Mintha sem a reggel hűvösségét, sem vállalatunk körülöttük álló alkalmazottait nem észlelték volna.”
„Egy húsz év körüli lány szólított meg, és arra kért, hogy adjak neki ruhát, és segítsek neki megszökni. Ebben a pillanatban egy nagy sebességgel közeledő autó zaját hallottuk meg; egy SS osztag érkezett. Ekkor eljöttem a helyszínről. Tíz perccel később a gödör környékéről lövéseket hallottunk. A még életben lévő zsidóknak megparancsolták, hogy a holttesteket dobják be a gödörbe; majd nekik is oda kellett feküdniük, mielőtt őket is tarkón lőtték.”
Az Einsatzgruppék gyilkos küldetésüket fényes nappal, a helyi lakosok szeme láttára hajtották végre. Csupán visszavonulásuk megkezdését követően igyekeztek a németek eltüntetni az általuk elkövetett gaztettek nyomait. Ez a Sonderkommandók feladata volt: felnyitották a tömegsírokat, kiásták és elhamvasztották a holttesteket, majd a hamvakat a földeken szétszórták, vagy patakokba öntötték.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
20. Az 1956-os forradalom Magyarországon
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés
- A mesterek győzték le a tanítványokat a melbourne-i medencében 1956-ban
- Az elsöprő túlerővel szemben sem adták fel a harcot a magyar felkelők 1956-ban
- Kegyetlen megtorlás követte a reményekkel teli forradalmat
- Eredetileg orvosnak tanult Maléter Pál, az 1956-os forradalom honvédelmi minisztere
- A náci hadigépezet megtörése után az 56-os forradalom leverése is Zsukov marsallra várt
- Így működött a kádári megtorló gépezet
- Egyedi humorával nyűgözte le a közönséget Latabár Kálmán 18:05
- Macbeth, a tragikus hős és VI. Jakab, a boszorkányos király 16:05
- A protestánsok sérelmei vezettek az első defenesztrációhoz Prágában 15:05
- Az aszódi Podmaniczky–Széchényi-kastély 10:35
- Megpecsételte Napóleon sorsát a végzetes oroszországi hadjárat 09:50
- Saját országának nevét is megváltoztatta Mobutu, Zaire elnöke 09:05
- Utolsó pillanatáig nevettetett Harry Einstein, a nagy komédiás tegnap
- A politikai rendőrség még a szabadságharc után is veszélyesnek tartotta Mindszenty Józsefet tegnap
