„Teszem, amíg tudom” – államadósság, taxisblokád és médiaháború is nehezítette Antall Józseff kormányzását

2017. december 12. 15:17 MTI

Antall József történész, politikus, a rendszerváltás utáni első szabadon választott magyar kormány miniszterelnöke 24 éve, 1993. december 12-én hunyt el. Mindent elkövetett azért, hogy Magyarország végérvényesen Európa nyugati feléhez tartozzon, de nem kívánt szakítani az értékőrző hagyománnyal, és nem feledkezett meg a határainkon túl élő magyarokról sem.

Korábban

Antall József 1932. április 8-án született Budapesten. Apja, id. Antall József a második világháború alatt menekültügyi kormánybiztosként sok ezer Magyarországra érkezett lengyel, francia és zsidó polgár életét mentette meg, 1945 után pedig újjáépítési miniszter és a Független Kisgazdapárt pártigazgatója volt. A fiatal Antall hazáját szerető, a nemzet iránt elkötelezett, keresztény-konzervatív értékrendet valló családban nőtt fel, amelyben a demokrácia, a humanizmus és a liberalizmus értékei együttesen voltak jelen.

A budapesti Piarista Gimnáziumban tett érettségit, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen történelem szakos középiskolai tanári, levéltárosi, könyvtárosi és muzeológusi képesítést, illetve történelemből bölcsészettudományi doktorátust szerzett. 1950 és 1962 között az Országos Levéltárban, a Pedagógiai Tudományos Intézetben, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban dolgozott, az Eötvös József Gimnáziumban, majd a Toldy Ferenc Gimnáziumban tanított. Ezt követően a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár tudományos főmunkatársa, igazgatóhelyettese, majd 1974 és 1990 között főigazgatója volt.

Az 1956-os forradalom idején az Eötvös József Gimnázium forradalmi bizottságának elnökévé választották, részt vett a Független Kisgazdapárt újjászervezésében, a Keresztény Ifjúsági Szövetség megalakításában. A forradalom leverése után egy időre őrizetbe vették, 1959-ben felfüggesztették állásából, eltiltották a tanári pályától. Csak 1963-tól publikálhatott újra, ezt követően mintegy 350 publikációja, könyve, tanulmánya, cikke jelent meg a politika, a művelődés- és orvostörténet tárgyköréből.

1967-től az Orvostörténeti Közlemények című folyóirat főszerkesztője, 1972-től a Magyar Orvostörténeti Társaság főtitkára, 1982-től elnöke, az Magyar Tudományos Akadémia több bizottságának és albizottságának tagja, illetve elnöke, a Nemzetközi Orvostörténeti Akadémia, a Nemzetközi Gyógyszerésztörténeti Akadémia tagja, a Nemzetközi Orvostörténeti Társaság vezetőségi tagja volt.

A pártállam végnapjaiban kapcsolódott be újra a politikai életbe. A Magyar Demokrata Fórum (MDF) alapító tagjaként jelentős hatással volt a szervezet általános politikájának kialakítására. 1989-ben kiemelkedő szerepet játszott az Ellenzéki Kerekasztal tevékenységében a háromoldalú egyeztető tárgyalásokon. 1989. október 21-én az MDF elnökévé választották. Az 1990. március 25-én és április 8-án rendezett első szabad parlamenti választásokon az MDF győzött, a hárompárti koalíciós kormány a kereszténydemokraták és a kisgazdák bevonásával május 23-án Antall József vezetésével alakult meg.

Miniszterelnöksége idején az immár plurális demokrácia elindult a szociális piacgazdaság felé, elfogadták a politikai-gazdasági-társadalmi átalakulást segítő, szentesítő törvényeket. Magyarország társult tagja lett az Európai Közösségnek, tagja az Európa Tanácsnak és több európai intézménynek. Kivonultak a szovjet csapatok, megszűntek a szocialista tábor katonai és gazdasági tömörülései, a Varsói Szerződés és a KGST, és Magyarország kezdeményezésével létrejött a visegrádi országok együttműködési csoportja.

A hatalmas államadósság szorításában az Antall-kormánynak komoly konfliktusok, érdekütközések sorát kellett kezelnie, köztük az 1990. októberi taxisblokádot és az egész cikluson áthúzódó médiaháborút. Amikor bírálói, pártjának radikális szárnya a mélyrehatóbb belső változások elmaradását kérték rajta számon, a kormányfő úgy reagált: „tetszettek volna forradalmat csinálni”.

Antall József több magyar, külföldi és nemzetközi kitüntetésben, díjban, elismerésben részesült, 1990-ben Robert Schuman-díjjal tüntették ki az európai egység előmozdítása érdekében tett különleges érdemei elismeréseként.

Kormányfői működésének szinte első napjától küzdött betegségével, és ciklusát nem tölthette ki: 1993. december 12-én meghalt. Síremlékét, Melocco Miklós alkotását 1999-ben avatták fel a Kerepesi temetőben. Halálát követően utcákat, tereket neveztek el róla, és több magyarországi településen állítottak szobrot emlékére, 2009 óta nevét viseli az Európai Parlament egyik új brüsszeli épületszárnya. Antall József mindent elkövetett azért, hogy Magyarország végérvényesen Európa nyugati feléhez tartozzon, de nem kívánt szakítani az értékőrző hagyománnyal, és nem feledkezett meg a határainkon túl élő magyarokról sem.

Ezért kívánt - mint mondta - lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke lenni, és magyarként kívánt európai polgár lenni. A modern, nemzeti konzervativizmus híve volt, hitvallása szerint élt: „Én szolgálok, és addig szolgálok, amíg a nemzetnek haszna van belőle. Teszem, amíg tudom.”