Se fekete, se gyász, se búcsúbeszéd: észrevétlenül távozott e világból Shakespeare

2021. április 23. 12:53 Múlt-kor

Korábban

A háttérember útja a világhírnévig

I. Jakab angol uralkodó nem volt a színház feltétlen híve. Szerencsére Shakespeare és színészei nem csak a királyi udvartól függtek, hanem az utca népétől is, akiknek előadták a darabokat. Még egyik színészének – Richard Burbage-nak – halálhíre is jobban megviselte az embereket, mint az előadások megálmodójának és megvalósítójának halála.

Az ok talán abban is rejtőzhet, hogy maga a foglalkozás – drámaírás és színházi előadások rendezése – még nem volt ismert és népszerű a korabeli Angliában. A színdarabok leírásában is a színészek neve szerepelt, ezzel szemben a szerzők láthatatlanságba burkolóztak.

Igazi háttérember – ahogy az angolok mondanák, „backroom boy” –, aki a környezetéből nem tűnt ki, nem is lépett elő, csak írta és készítette elő darabjait a színházi megjelenésre. A nézőközönség az érzelmeket, a sikereket az előadóművészeknek tulajdonította.

Shakespeare drámái (Sir John Gilbert festménye)

Ezt igazolja, hogy még ő maga sem törekedett életművének összeállítására, halálának idején sem voltak nyomtatott formában összegyűjtve darabjai, sőt, akkor még az is kérdéses volt, hogy egyáltalán megjelennek-e valaha. A környezete 1616-ban még nem mérte fel, kit veszített Shakespeare személyében.

Darabjainak kiadása először 1623-ban történt meg a szintén híres költő, Ben Jonson hathatós támogatásával. Örökkévalóságának kihangsúlyozásában úttörő volt, Shakespeare általa került a köztudatba mint a modern éra egyik legnagyobb irodalmi alakja. Akkor még Ben Jonson részéről vakmerőség volt a kijelentés, jóslata mégis beigazolódott.

Az Első fólió 1623-ból

Az sem véletlen, hogy emlékének adózva csak 125 évvel később, 1741 januárjában emelték azt a márványszobrot Westminsterben – a „közszeretet nevében” – a költői sarokban, amivel elismerték a szerző szerepét az angol irodalom történetében.

Shakespeare neve már összeforrt a nemzet dalnoka, az „avoni hattyú” jelzőkkel, nem csak Angliában, hanem a világon mindenütt. Több évszázadnak kellett eltelnie, mire életművét a 19. századra a mai formájában elismerték, és noha még ma is vannak hangok, akik kételkednek karakterének és műveinek eredetiségében, a tudomány ma hitelesként ismeri el Shakespeare életművét.

előző oldal 3 / 3