Saját korában több összeesküvés-elmélet is keringett Napóleon haláláról

Az „arzén-vita”

A svéd orvos, Sten Forshufvud bizonyította Napóleon naplóbejegyzései alapján, hogy a halálos beteg az arzénmérgezés 31 lehetséges tünete közül 28-at produkált, ezért egy skót egyetemet kért fel, hogy végezzenek el egy arzénmérgezés nyomait kereső vizsgálatot.

A neutronaktivációs analízist Napóleontól vett szőrszálmintákon végezték el, és a kutatás igazolta a svéd tudós feltevését: egyértelműen kimutatható volt az arzén jelenléte.

További szakavatottak – és sok lelkes amatőr – kezdték keresni a Longwood-háztartás arzén tárolásra és felhasználásra utaló nyomait. A naplófeljegyzésekben leírt tünetek és a mintákból kinyert arzénfelszívódásra vonatkozó adatok összecsengtek: valószínűleg csak bizonyos időközönként kapott mérget a fogságban tartott Napóleon. 

A britek mellett egy újabb lehetséges gyanúsítottként merült fel a császár korábbi hűséges társának, Charles Tristannak, Montholon márkijának a neve. Feleségét Napóleon elcsábította, továbbá mindenáron szabadulni akart a szigetről, ráadásul Napóleon végakaratának egyik kedvezményezettjeként akár anyagi haszonra is számíthatott.

Szent Ilona szigetéről már nem volt visszaút

A restaurált Bourbon-dinasztiának legalább olyan erős érdeke fűződött Napóleon halálához, mint a briteknek. A teória szerint a Bourbonok azzal zsarolták a márkit, hogy nyilvánosságra hozzák sikkasztási ügyeit, ha nem segíti őket közvetetten a veszély elhárításában, azaz Bonaparte likvidálásában.

Nem mindenkit győzött meg a tudatos mérgezés elmélete: önmagában az arzén jelenléte nem bizonyítja a gyilkosságot. Az 1980-as évektől elterjedt az a nézet is, hogy a korabeli háztartásban elegendő mennyiségű méreganyag került a dicstelen halálú uralkodó szervezetébe.

Egy 19. századi háztartás nem nélkülözte az arzént: a kozmetikumok, a pecsétviasz, rovarirtó szerek, főzőedények és patkányméreg egyaránt tartalmazták a gyilkos szert. Amikor a Newcastle-i Egyetem kémikusa egy longwoodi tapétadarab hulladékával kísérletezett, felfedezte, hogy a penész által gerjesztett mérgező gázok is vezethettek Napóleon halálához.

Napóleon gyermekétől és első feleségétől, valamint jelenkori emberektől vett hajminták alapján a 19. század első felében élt emberek szervezete százszoros mennyiségű arzént tartalmazott a ma élő emberekhez képest.

Ezzel a „gyilkossághívőknek” nem maradt semmilyen bizonyítékuk, mert a Napóleon testében kimutatható arzén forrására – hiába tudományos kutatások tömkelege – nincsen minden kétséget kizáró magyarázat.

1. Halál a szigeten
2. Az „arzén-vita”
3. Összeesküvés-elméletek

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

6. A trianoni békediktátum és következményei
II. Népesség, település, életmód

• Amikor megkondultak a harangok: 101 éves a trianoni békeszerződés
• A magyar-román diplomáciai kapcsolatok megszűnésével fenyegetett Ceaușescu falurombolási terve
• „Burgenlandért Sopron”– egy szavazás, amely megmásította a trianoni döntést
• Csak mélyítette a szakadékot győztesek és legyőzöttek között a kisantant létrejötte
• Hiábavaló volt a magyar delegáció minden érvelése a trianoni béke feltételeivel szemben
• Így került Erdély 100 éve a románokhoz
• Milyen szerepet játszott Tisza István az 1918-as „nagy összeomlásban”?
• Az orvos, a macskakő és az angol beteg – így írta át egy sikeres műtét a trianoni határokat
• Hat rövid életű állam Magyarországon, amelyet elsodortak a trianoni béke viharai