Papírmasé lótetemből és acél fatörzsből is figyelték egymást az első világháború katonái
2020. március 2. 17:12 Múlt-kor
Korábban
Acélból fát
A német oldalon szintén akadtak ötletekkel teli elmék, így itt is született egy hasonló, igen jól dokumentált megoldás: az acélból készült, üreges fatönk.
A vélhetően 1917-ben született eszközt Belgiumban, az Oosttaverne erdő tüzérség által lepusztított maradványai közt zajló harcok során vetették be. A nagy átmérőjű acélcsövet a megégett fakéregre hasonlító vasborítással és fekete festéssel látták el, a minél valósághűbb benyomás érdekében.
A műfa e példányát a németek egy figyelemelterelő éjszakai tüzérségi csapással készítették elő: amíg az antantcsapatok elrejtőztek az aláhulló gránátok elől, a németek egy megkopasztott fát kivágtak, és a helyére az acéleszközt állították. A sötétség és a tüzérségi csapás elrejtette mind az ezen dolgozó katonákat, mind munkájuk zaját.
Az 1917 júniusi messines-i csatát követően a németek visszavonultak az Oosttaverne erdőből, azonban a helyén hagyták a megfigyelőállást, amelyet hónapokon át nem vettek észre a területen áthaladó brit és ausztrál csapatok.
A különös eszközt végül egy ausztrál egység tagjai bontották el, akik megőrizték és hazaszállították, így máig fennmaradt – jelenleg az Australian War Memorial múzeum gyűjteményének részét képezi.
Az eszköz különlegességének egy részét rendkívüli átgondoltsága adja: bejárata egy mélyre ásott és álcázott gödörből nyílt, hogy a légi felderítés számára se lehessen észrevehető, három megfigyelőnyílását pedig drótháló fedte, hogy a bent lévő katona arca még véletlenül se legyen észrevehető.
Az állás azonban a jó álcázás oltárán a kényelmet teljességgel feláldozta: a szűk térben (ahová egy létrán kellett felmászni) egy apró acél ülőkén kellett gubbasztania a megfigyelőnek, a fém konstrukcióból adódóan pedig télen fagyos hideg, nyáron elviselhetetlen forróság uralkodott odabent.
Az ausztrálok által zsákmányolt példány érdekessége, hogy az alapul használt acélcsövön látható a gyártó neve is: ez a brit Consett Iron Company volt, az írországi Durham megyében. Hogy a cső eszerint a háború előtti brit importból, vagy a háború alatt ejtett zsákmányból származott-e, nem tudni, azonban minden bizonnyal szívesen használták fel a németek a britek ellen a saját acéljukat.
Az álcázás napjaink gyakori aszimmetrikus hadviselésében még jelentősebb szerepet játszik, azonban hiába esik róla ritkán szó, ugyanez a találékonyság jelen volt az első világháború csataterein is.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Újabb corvinák érhetőek el az Országos Széchényi Könyvtár online felületén 15:05
- Emlékérmékkel ünnepli a független magyar pénzügyi rendszer létrehozását a Nemzeti Bank 13:20
- Nemzedéke magányát és csalódásait jelenítette meg verseiben Dsida Jenő 11:20
- A bécsi udvar fojtogató légköréből menekülve érte utol a végzet a magyarok királynéját, Sisit 09:35
- Csak a halál tudta megállítani a világuralomra törő Dzsingisz kánt 09:05
- Majdnem egy hónap kellett a németeknek a varsói gettófelkelés felszámolásához tegnap
- Csak a kirobbant botrány miatt szüntette be az amerikai egészségügyi hatóság az emberkísérletet tegnap
- 10 híres merénylet, ami meghiúsult tegnap