Nem kötött alkukat a hatalom megszerzéséért ifj. Andrássy Gyula

Az édesapa nyomdokaiban

Az 1848–49-es szabadságharcban katonai és diplomáciai szerepet vállaló id. Andrássy Gyula a világosi fegyverletételkor éppen külföldön volt megbízatáson, hogy támogatást szerezzen a magyar ügynek.

A megtorlások időszakát – beleértve saját halálos ítélete 1851-es meghozatalát és jelképes (in effigie) felakasztását – jobbára Párizsban vészelte át, itt vette feleségül 1856-ban Kendeffy Katinkát.

Még a francia fővárosban született meg első gyermekük, Tivadar (1857–1905). A bécsi politika változásával a házaspár 1857-ben hazatérhetett, ezután született két gyermekük, Ilona (1858–1952) és ifj. Gyula, akit a családban „Duci” becenéven ismertek.

A gyermekek neveltetésük során mindvégig magántanulók voltak, iskolába nem jártak, a család az édesapa 1871-es külügyminiszteri kinevezésével Bécsbe költözött.

Miután id. Andrássy Gyula 1879-ben lemondott posztjáról, többet foglalkozott gyermekei nevelésével, és többek között a külpolitikáról is tanította őket. Ifj. Gyulát magával ragadta a diplomácia világa, és apja nyomdokaiba lépett a pályán.

„A szép akasztott”, idősebb Andrássy Gyula

1883-ban – édesapja ajánlásával – a konstantinápolyi követségen helyezkedett el fogalmazóhelyettesként, majd diplomáciai vizsgája letétele után 1884-ben Berlinben már attaséként tevékenykedett. Németországi kiküldetése során az itteni Frigyes Vilmos Egyetemen (a mai Humboldt Egyetemen) hallgatott jogot a nagynevű jogtudós Rudolf von Gneist előadásain, akinek nézetei nagy hatással voltak rá.

1884-ben egyúttal bekapcsolódott a magyarországi belpolitikába a Szabadelvű Párt tagjaként, az ez évi országgyűlési választásokon a csíkszentmártoni kerület képviselőségét szerezte meg.

Két évvel később teljesen elhagyta a diplomáciai pályát, 1892 novemberétől 1894 júniusáig belügyi államtitkárként dolgozott, majd az első Wekerle-kormányban a király személye körüli miniszter posztját töltötte be a következő év januárjáig, amikor e kormány megbukott.

1898-ban, majd 1904-ben ismét kilépett a pártból, az 1905-ös választások után a saját maga alapította, a kiegyezést pártoló („67-es”) Országos Alkotmánypártot vezette, ennek színeiben 1910-ig ismét képviselő volt. Habár az 1905–1906-os belpolitikai válság során többször felajánlották neki a miniszterelnöki széket, a cserébe támasztott feltételek miatt mindannyiszor elutasította.

1. Az édesapa nyomdokaiban
2. Az összeomlás külügyminisztere
3. A legitimizmus szószólója

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

14. Az iszlám vallás kialakulása és főbb tanításai
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• 10 tény Irán múltjáról
• El Báb – A Kapu: Egy ezredéves várakozás beteljesedése
• Az iszlám korai időszakából származó mecsetet találtak Izraelben
• A Közel-Kelet XIV. századi Marco Polója: Ibn Battuta 30 éves mekkai zarándoklata
• A lázongó janicsárok életének központjában az étel állt
• Az iszlám születése – ki volt Mohamed próféta?
• „Az elképzelhető legarrogánsabb és leggonoszabb emberek”: kik voltak a török elit keresztényből lett muszlimai?
• Hogyan készülhetett Mohamed előtt a világ legrégebbi Koránja?
• Jeltelen sírba temetnék Mohamed prófétát