Nem csak a Forma–1 ejtette rabul a legendás pilótát, Juan Manuel Fangiót

Juan Manuel Fangio 1986-ban – ekkor már csak a nosztalgia hajtotta versenyszellemét (kép forrása: Wikipédia/ Lothar Spurzem/ CC BY-SA 2.0 de)

Fangio olasz származású szülők gyermekeként született az argentínai Balcaréban. Húszas évei elején kezdett versenyezni, eleinte egy 18 éves taxival indult hosszú távú versenyeken.

1940-ben aratta első győzelmét egy közel tízezer kilométeres versenyen, amelynek útvonala az Alpokon is átvezetett. Ígéretesen ívelő pályafutását a II. világháború megtörte, és csak 1947-ben ülhetett ismét versenyautó volánja mögé, immár Európában.

Vetélytársaihoz képest matuzsálemi korban került be a versenyek forgatagába, így a „dongalábú” (ahogy hazai szurkolói hívták) eleinte nem sok sikert ért el a számára szokatlan pályákon.

A rossz sorozat 1950-ben szakadt meg: egy Alfa Romeóval már másodikként zárta a Forma–1-es világbajnokságot az olasz Giuseppe Farina mögött, 1951-ben pedig megnyerte a sorozatot. A következő éve nem sikerült jól: Maserati kocsijával súlyos balesetet szenvedett Monzában, és bár csodával határos módon életben maradt, sérülése miatt idő előtt be kellett fejeznie az idényt.

Csak 1954-ben kezdett újra versenyezni, idény közben igazolt át a Mercedes-Benz csapatához. Az együttműködés gyümölcsözőnek bizonyult, Fangio és a W196 Monoposto az év tizenkét versenyéből nyolcat megnyert. Az 1955-ös év még jobban sikerült a Mercedes volánja mögött ülő pilóta számára: az összes nagydíjat megnyerte.

A Mercedes istálló a sikerek csúcsán – nem lévén több bizonyítani valója – kivonult a versenysorozatból. Fangio a Ferrari versenyzője lett, az autóbalesetben elhunyt Alberto Ascari helyét vette át a csapatnál. Itt is bizonyított: három futamgyőzelmével és második helyezéseivel negyedszerre is megnyerte a világbajnoki sorozatot.

A legendás pilóta

Utoljára – immár ötödik alkalommal – 1957-ben lett világbajnok, ismét a Maserati versenyzőjeként. A nürburgringi versenyen mutatott teljesítménye, amellyel bebiztosította végső győzelmét, sokáig emlékezetes maradt.

A versenyzéstől 1958-ban vonult vissza, utoljára a francia nagydíjon indult. Maseratija rosszul volt beállítva, így félő volt, hogy utolsó versenyén lekörözik a „Maestrót”. A vezető Mike Hawthorn azonban tisztelete jeléül a célvonalhoz közeledve lassított, így Fangio negyedikként, de körhátrány nélkül ért célba.

Juan Manuel Fangio összesen 51 nagydíjon indult, ebből 24-et meg is nyert. Világbajnoki címek tekintetében Michael Schumacher és Lewis Hamilton túlszárnyalta ugyan, de a német versenyző többször megemlítette, hogy a Forma-1 legendás alakjainak nehezebb dolguk volt, mert ők még egy olyan korszakban versenyeztek, amikor az sokkal kevésbé volt biztonságos.

Fangio élete a versenyzés után sem volt unalmas. 1958-ban kubai felkelők elrabolták, később azonban szabadon engedték. Szoros kapcsolatban maradt a Mercedes gyárral is, a cég argentínai képviselője, később tiszteletbeli elnöke volt.

Régi versenyautóival gyakran részt vett bemutató versenyeken, 1990-ben helyet kapott az autósport legendáinak csarnokában. Nyolcvannégy éves korában, 1995-ben hunyt el Buenos Airesben. Szülővárosában, Balcaréban temették el, ahol egy róla elnevezett múzeum is őrzi emlékét.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­tél
Múlt-kor magazin 2020

• Zsófia főhercegné és Sisi
• Mátyás király anyja és feleségei
• Özvegysorsok a XVIII. században
• Elizabeth Taylor 40. születésnapja Budapesten
• Hét híres diktátor gyermekei
• A brit királyi család rettegett anyósai
• A Roosevelt-ház asszonyai
• Az utolsó cárnék
• A trompe l’oeil, a megtévesztés művészete