Mindenáron bizonyítani akarta Homérosz igazát a modern régészet atyja

Az akkori porosz Rajnai Tartománybany lévő Barmenben (ma Wuppertal város része Észak-Rajna-Vesztfáliában, Németországban) született 1853. december 26-án.

Híres pedagógus édesapja, Friedrich Wilhelm Dörpfeld erős vallásos neveltetés kívánt biztosítani neki, így egyházi iskolák sorába járatta, ahol megtanult mind latinul, mind görögül. 1872-ben végzett a barmeni gimnáziumban, ugyanebben az évben édesanyja, Christine meghalt.

1873-ban építészeti tanulmányokba kezdett Berlinben, a híres Bauakedemie-n. Az egyetem mellett a Bergisch-Maerki ipari társaságnak kezdett dolgozni, mivel édesapja nem tudta finanszírozni tanulmányait. Pénzügyeiben testvére, Anna is támogatta kölcsönökkel, és a tanulmányi szünetek alatt a rajnai vasúti társaságnál is vállalt munkát műszaki rajzolóként. 1876-ban dicsérettel kapta meg diplomáját.

1877-ben az ókori Olümpia feltárásán vett részt Görögországban Richard Bohn, Friedrich Adler és Ernst Curtius irányítása alatt. E csoport – amelynek technikai felügyelőjévé avanzsált – fedezte fel itt többek között a Praxitelész készítette, épen fennmaradt Hermész-szobrot.

Eme ásatás élesztette fel igazán az érdeklődést az ókori olimpiai játékok iránt a 19. század végi nyugaton, ami végül azok 1896 óta tartó modern újjáéledéséhez vezetett.

Görögországból való visszatérését követően szakvizsgát szándékozott tenni, hogy biztos megélhetése legyen a házasélethez. Mielőtt azonban 1883-ban feleségül vette volna egyetemi tanára, Friedrich Adler lányát, Annát, megismerkedett Heinrich Schliemannal, aki éppen Trója romjait tárta fel a törökországi Çanakkalénál. 1882-ben Dörpfeld is vele tartott, és jó barátság alakult ki közöttük.

1884-től 1885-ig Tirünsznél végeztek feltárást, 1888-tól 1890-ig pedig ismét Trójánál. Dörpfeld saját feltárást vezetett az athéni Akropoliszon 1885-től 1890-ig, ő fedezte fel itt Pallasz Athéné régi templomát (hekatompedon). 1900 és 1913 között Pergamonnál dolgozott Alexander Conzéval közösen, de még 1931-ben is dolgozott az athéni Agóránál.

Dörpfeld saját fejlesztésű módszere volt az ásatásokon feltárt tárgyak aszerinti osztályozása, mely földrétegből kerültek elő. Eredeti szakmájából adódóan emellett a környező épületmaradványok építészeti jegyei szerint is osztályozta a leleteket.

Kifinomultabb módszereinek köszönhetően Dörpfeld számos helyesbítéssel rukkolt elő a teljes mértékben autodidakta Schliemann elméleteihez. Ő ismerte fel például, hogy Schliemann valójában nem „Atreusz kincseskamráját”, hanem temetkezési helyet tárt fel Mükénében.

Azt is Dörpfeld ismerte fel helyesen, hogy az athéni Akropoliszon a perzsák által Kr. e. 480-ban lerombolt Athéné-templom nem a Parthenón alatt, hanem attól északra található. Az általa „proto-Parthenónoknak” nevezett épületek alaprajzait és geometriáját is helyesen feltételezte.

Schliemann 1890-es halálát követően özvegye Dörpfeldet kérte fel arra, hogy folytassa hajdani férje munkáját Trójánál. Az építész-régész elvállalta a feladatot, és végül kilenc, egymás után létezett település maradványait azonosította a lelőhelyen.

Amellett érvelt, hogy sorrendben a hatodik réteg a homéroszi Trója, mivel a megelőző öt városnál nagyobb volt, magas mészkő falakkal rendelkezett, és a görögökre utaló mükénéi cserépmaradványokat is talált e rétegben.

A modern régészet jelenlegi álláspontja inkább afelé hajlik, hogy Homérosz a hetedik városról írhatott.

Dörpfeld igazi szenvedélye annak bebizonyítása volt, hogy Homérosz eposzai valódi helyszíneken játszódtak. Elmélete szerint Odüsszeusz otthona, Ithaka a Nidri-öböl lehetett, Lefkáda szigetének keleti partján.

Itt végzett feltárásai mellett dolgozott Korfu szigetén a Kardaki templomnál (ehhez – mivel a görög király személyes nyaralójának területén volt – külön engedélyt kért és kapott), valamint a szintén korfui Héra-templomot is feltárta.

Bár Dörpfeld sem részesült formális régészeti képzésben, a földtani rétegekre épülő módszertana képezi a modern régészet alapját. Eredményeinek – főleg feltárásai elemzésének – tudományos értékét csökkenti azonban, hogy rendszerint előfeltételezések mentén dolgozott.

Ez különösen az általa homéroszinak tartott helyszíneken szembetűnő, ahol mindenképpen bizonyítani akarta, hogy azok az Íliászban vagy az Odüsszeiában említett helyek.

Kortársai gyakran vetették Dörpfeld szemére, hogy az épületmaradványoknak aránytalanul nagy jelentőséget tulajdonít egy-egy helyszín datálásában, miközben más, ezeknek esetleg ellentmondó tárgyi bizonyítékokat figyelmen kívül hagy.

Hibái ellenére azonban kétségtelen, hogy Wilhelm Dörpfeld volt a régészet első igazi rendszerezője, aki rengeteget tett annak úri hóbortból valódi tudománnyá való alakulásáért.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

17. A polgári átalakulás programja és megvalósulása a 19. századi Magyarországon
IV. Politikai berendezkedések a modern korban

• Az öntörvényű Garibaldit két magyar bajtársa is segítette a szicíliai partraszállásában
• Újjáélesztette a hazai szabadkőművességet a „dualizmus kultúrpápája”
• Egyedülálló módon megbecsülte gyárának alkalmazottait Ganz Ábrahám
• Elismert régész és szabadkőműves is volt a "dualizmus kultúrpápája"
• A fogságból is megszökött a magyar statisztika atyja, Keleti Károly
• Veszteséges pénznyelőből jövedelmező ágazattá tette a magyar vasutat Baross Gábor
• Sokallta Bosznia megszállásának költségeit, ezért lemondott a miniszterségről Széll Kálmán
• 10 tény a dualizmus kori Magyarországról
• Egy „második kiegyezés” juttatta hatalomba a Generálist és mamelukjait