2022. ősz: Megrázó másnapok
ITT támogathatsz bennünket

Milyen képet kaphatunk a középkori női divatról Angliai Eleonóra segítségével?

2022. március 19. 13:35 Múlt-kor

Hogyan volt illendő öltözködnie annak, aki a középkorban nő létére birtokokat felügyelt, ráadásul a király húga volt? Angliai Eleonóra hercegnő, a lázadó Simon de Montfort későbbi feleségének ruhatárába beletekintve tisztább képet kapunk a 13. századi öltözet divatjáról és reprezentatív szerepéről egyaránt.

középkori ruhák

Összetett ruházat

A középkori emberek igencsak rétegesen öltözködtek. Az alsóneművel és a szabadban viselt ruházattal együtt egy átlagos napi öltözet könnyen magában foglalhatott legalább hat különböző ruhadarabot. Egy átlagos összeállítás három fő elemből állt: a tunikából, a köpenyből és a palástból.

A tunika, amely tulajdonképpen egy hosszú, egyszerű ing volt, mind a férfiak, mind a nők alapvető felsőruhája volt. A női tunika azonban hosszabb volt, mint a férfiaké, és ujjai is szűkebbek voltak. A tunikák ujjainak alsó részét gyakran varrás helyett gombok fogták össze, ez a 13. századtól jött divatba.

A tunika nyakát melltűvel fogták össze, ennek anyaga és minősége tükrözte tulajdonosa vagyoni helyzetét, illetve társadalmi státusát. A ruhadarabot derékban egy vékony övvel is rögzítették. Mivel nem voltak zsebeik, a hölgyek gyakran erre az övre erősítették kulcsaikat, tarisznyájukat és más személyes tárgyaikat. A középkorban mind a melltűk, mind a tunikához való vékony övek népszerű ajándéknak számítottak a társadalom felsőbb köreiben: III. Henrik angol király például több övet adott és kapott, mint amennyit egyetlen ember életében viselhetne.

A tunika fölé a nők és a férfiak egyaránt köpenyt vettek magukra, amely rövidebb és lazább volt a tunikánál, fő rendeltetése a viselő melegen tartása volt. A köpenyek gyakran voltak prémmel béleltek, és létezett ujjas és ujjatlan változatuk is. E fölé aztán a nemesek gyakran palástot is öltöttek, amely szintén lehetett szőrmével bélelt, és egy újabb melltűvel, avagy díszes lánccal fogták össze. A bevett szokás szerint a nők a nyaknál, míg a férfiak a jobb válluknál fogták össze palástjukat.

Az alsóneműt illetően nem létezett sok változatosság. A nők egy egyszerű len inget viseltek ruhájuk alatt, míg a férfiak térdnadrágot. Mindkét nem körében általános volt a harisnya viselete: a férfiak térdnadrágjuk vége felett rögzítették őket, míg a nők térd alatt kötötték fel egy térdszalag segítségével sajátjukat.

A fejdíszek tekintetében a nők életkora, illetve életstádiuma volt a meghatározó: az idősebb nők fejfátylat hordtak, amely teljesen eltakarta hajukat és nyakukat, ezt házon kívül és belül is egyaránt viselték. A fiatalabb, de férjezett nők szintén eltakarták hajukat, egyedül a hajadonok viselték szabadon és fedetlenül.

A királyi család tagjai, illetve a nemesek gyakran olyan hosszú palástot viseltek, amely cipőjüket is eltakarta. E cipők általában alacsony bőrcsizmák voltak, ha a szabadban volt dolguk, illetve puhább, papucsszerű cipők a bent tartózkodáshoz. Egy nemesasszony, aki biztosan viselte mindeme ruhaneműt, Angliai Eleonóra hercegnő, Leicester későbbi grófnéja (1215–1275) volt. Egy nemesasszony számára az öltözködés többet jelentett, mint az időjárásnak megfelelő ruhaneműk kiválasztása: a ruházattal egyúttal a vagyonát és a társadalmi hierarchiában elfoglalt helyét is kifejezte az ember, és a nők számára különösen elengedhetetlen volt a háziasszonyi reprezentációhoz, ha vendégeket fogadtak.

Eleonóra hercegnő élete

A meglehetősen rossz emlékű Földnélküli János király legifjabb lányaként, a későbbi III. Henrik király húgaként, majd Leicester grófnéjaként Eleonóra élete rengeteg értékes információval szolgál arról, milyen lehetett magas státuszú nőként élni a 13. századi Angliában. Első ízben kilenc évesen adták férjhez egy II. Marshal Vilmos nevű nemeshez, aki azonban 1231-ben meghalt. Az ekkor 16 éves, gyermektelen Eleonóra megragadta az alkalmat, és szüzességi fogadalmat tett: felesküdött, hogy hátralevő életét Istennek, illetve megboldogult férje hagyatéka gondozásának szenteli.

23 évesen azonban megismerkedett Simon de Montforttal, Leicester grófjával, és 1238 januárjában összeházasodtak – szüzességi fogadalma tehát nem bizonyult örök érvényűnek. Napjait ezt követően vendégek fogadásával és szórakoztatásával, valamint különböző birtokainak felügyeletével töltötte.

Háziasszonyi teendői egyre inkább politikai színezetet kaptak, mivel férje a második báróháború néven ismert lázadás (1264–1267) során az uralkodó, azaz Eleonóra bátyja ellen vezette seregeit. Miután mind férje, mind fia elestek az 1265-ös eveshami csatában, Eleonóra ostrom alatt találta magát Dover várában. Végül egy merész szökéssel Franciaországba távozott 1265 végén, ahol száműzetésben élte le hátralevő éveit.

Mindennapi életének részleteiről leginkább azért tudunk ilyen sokat, mert két, általa birtokolt vár – Odiham és Dover – napi adminisztrációs adatai részben fennmaradtak. A szóban forgó adatok az 1265 februárjától augusztusáig terjedő időszakot foglalják magukban, és keletkezésüket követően egyetlen, közel hét méter hosszú tekerccsé lettek összefogva. A dokumentumot ma a British Library őrzi.

A feljegyzések rögzítik a két vár különböző kiadásait: miféle élelmiszereket vettek és mikor, ki érkezett látogatóba és mennyi ideig maradt, milyen ruha- és textilrendelések voltak, mennyi volt a szolgák és hírnökök bére, de azt is, hány ló volt az istállókban, hány jótékony adomány került a szegényekhez, illetve, hogy a vendégek milyen ajándékot kaptak.

Bátyjához, III. Henrik királyhoz hasonlóan Eleonóra is reprezentációs céllal, vagyona és bőkezűsége demonstrálására osztogatta ajándékait. A vendégek ritkán hagyták el a de Montfort-birtokok valamelyikét úgy, hogy ne kaptak volna valamilyen búcsúajándékot, legtöbbször egy adag bort vagy jó minőségű húst.

Hatalmát, státusát azonban Eleonóra mégsem elsősorban ajándékaival adta vendégei tudtára: ezt a feladatot az általa, illetve háza népe által vásárolt és viselt ruhák látták el.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2022. ősz: Megrázó másnapok
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
9 945 ft 8 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
Vár negyed a föld alól | Régészeti kiállítás | Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeum
Fekete lyuk - A pokol tornáca | Underground Budapest '88-'94 | Kiscelli Múzeum
Saturnalia | 2018. december 9. 11-15 óráig | Aquincumi Múzeum
SZÍVMELENGETŐ KÖZÉPKOR – KÁLYHÁK ÉS KÁLYHACSEMPÉK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON
Könyvbemutató | A nyomor felfedezése Bécsben és Budapesten
Sztálin árnyékában - Nemzetközi konferencia - 2017. november 24.

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár