Miért gondolta úgy Newton, hogy Noé vízözönét egy üstökös okozta?

2017. január 5. 08:29

Korábban

Bibliai csoda és a fizika

Amint Burnet érvel, kell lennie egy másik természettudományos magyarázatnak a nagy özönvízre. Mindez azért is volt akkoriban merész dolog, mert ezzel a tudós azt mondta, hogy a Biblia egyes részei nem szükségszerűen isteni kinyilatkoztatásból erednek. Mások nem fogadták el ezt az érvelést, azt mondták, hogy mivel Isten alkotta ezeket a törvényeket, joga is van felfüggeszteni őket, ha úgy véli helyesnek, amivel gyakorlatilag a csoda fogalmát írta le.

Azonban Newton és korabeli tudóstársai nem foglalkoztak ezekkel a magyarázatokkal, szentül hitték, hogy a világegyetem fizikai törvényei Istentől erednek, ezáltal állandóak is. A „csodák” (úgy mint a gravitáció, a bolygók mozgásai, ami mind-mind egy-egy hétköznapi csoda, vagy a Bibliában olvasható hihetetlen történetek) tehát megmagyarázhatók a fizika segítségével.

Whiston – a Newton által közzétett gravitációs elvekre támaszkodva – úgy gondolta, megtalálta a bibliai özönvíz tudományos magyarázatát, amely tulajdonképpen maga az üstökös. Edmund Halley számításai alapján az 1680 végén megjelenő „Nagy Üstökös” 575 évente jelenik meg a Föld mellett. Whiston vizsgálódásai után lejegyezte, hogy Kr. e. 2342-ben (2345) sor kerülhetett egy ilyen kozmikus találkozásra – abban az időben, amikor a 17. században a nagy özönvizet is datálták.

„Noé 600. évében, a második hónap 17. napján, ezen a napon megnyíltak a nagy mélységek forrásai és megeredtek az ég csatornái. Az eső negyven nap és negyven éjjel zuhogott a földre” – olvasható a Teremtés könyvének 7. fejezetében. Whiston szerint ezen jelenségeket megmagyarázhatná az a tény, hogy ekkoriban vészes közelségben robogott el a Föld mellett egy üstökös. A gravitációs vonzása felszakította a földkérget, gőzzel teli csóvája pedig a légkörben idézett elő olyan változásokat, amelyeknek köszönhetően hatalmas esőzés köszöntött a Földre.

Whiston az elméletét bemutató, a „Föld új elmélete” című könyvét Newtonnak ajánlotta, aki teljes mértékben támogatta, kézenfekvőnek és ésszerűnek nevezte a hipotézist. A mű 1737-ig öt kiadást ért meg, valamint németre is lefordították.

Az elmúlt több mint három évszázad felfedezései a naprendszerről, az üstökösök természetéről, valamint bolygónk szerkezetéről megcáfolta és elavulttá tette Whiston elméletét a nagy özönvízről. (Még Halley számítása az üstökös 575 éves ciklusáról is hibásnak bizonyult.) A hamarosan bekövetkező felvilágosodás évtizedeiben pedig kevés embernek jutott eszébe, hogy a bibliai csodákat igyekezzen megmagyarázni. Whiston, newtoni elméletek fáradhatatlan népszerűsítője később nevetség tárgyává vált, egyik kritikusa egyenesen pusztítónak nevezte munkásságát.

előző oldal 2 / 2