Mesterségük címere: Budapest – akiknek a főváros legkiemelkedőbb épületeit köszönhetjük

2020. július 6. 16:48 Ács Tibor Adrián

A főváros mai képét meghatározó épületek nagy része a 19. század második felében, illetve a századforduló környékén született meg. Ezeket jól ismerjük, ám tervezőikről már sokkal kevesebbet tudunk. Lássuk, kik voltak azok a korszakalkotó mesterek, akik munkájukkal hozzájárultak az egységes budapesti városkép kialakításához, illetve ahhoz, hogy épületeik egész Magyarország és a magyar nemzet szimbólumaivá váljanak.

Korábban

Pollack Mihály (1773–1855)

Osztrák származású volt, mégis a magyar reformkor egyik legkiválóbb klasszicista építészeként tarjuk számon. Lakóépületei, palotái és közintézményei által közel 50 éven át formálta a főváros és az ország képét. Bécsi, majd itáliai tanulmányai után 1798-ban telepedett le Budapesten. Az 1802-ben polgárjogot nyerő Pollack jelentős szerepet töltött be a mai budapesti városkép kialakításában a József nádor által létrehozott Szépészeti Bizottmány építészeként és elnökeként.

A bizottmány feladata az új építkezések felügyelete mellett a városrendezési tervek létrehozása, az egységes városkép kialakítása volt. Az ő nevéhez fűződik a Magyar Nemzeti Múzeum, a Ludovika főépülete, a Deák téri evangélikus templom és a Sándor-palota megépítése is.

Pollack klasszicista alkotásai anyagukban és méretükben is szerényebbek a külföldi rokonaiknál, ezért a hideg és sokszor merev stílus helyett emberibb formavilág jellemzi őket. A Magyar Nemzeti Múzeum épülete, életművének fő alkotása az átadásának évében, 1847-ben a harmadik ilyen jellegű intézmény volt egész Európában.

Hild József (1814–1867)

Csak Pesten közel 900 tervre kapott engedélyt, élete utolsó éveit mégis elfeledve, szegénységben töltötte. A hazai klasszicista építészet másik nagy képviselője, az építész családból származó Hild József édesapjától, majd a Bécsi Művészeti Akadémia elvégzése után az Esterházyak udvari építésze mellett és Itáliában tanulta ki a mesterséget. 1854-ben „Pest város architektor-építészévé” nevezték ki, tevékenysége nagymértékben hozzájárult a 19. századi főváros arculatának kialakításához.

Számos budapesti lakóház és hűvösvölgyi villa mellett ő tervezte a Gerbeaud-házat, a Hermina-kápolnát, a Császár fürdő klasszicista épületét, és az ő elképzelése alapján kezdték el építeni a Szent István-bazilikát. Miután 1861-ben a Pest város építészeként kapott 1000 forintos fizetését megvonták tőle, visszavonulva, szegényen élt haláláig.