Még saját szövetségeseiket is megtévesztették a franciák Párizs felszabadítása érdekében

Pusztítás előkészítve

Augusztus 1-jén Párizsba érkezve Choltitz mindenesetre munkához látott: a Szajna folyó összes párizsi hídjára robbanótölteteket szereltek fel a német csapatok, valamint a város központját is aláaknázták egy alagútrendszer segítségével – itt a tengeralattjárókról származó torpedóktól kezdve a legváltozatosabb robbanóanyagok is felhasználásra kerültek. A felbecsülhetetlen műkincseket őrző, 400 éves Palais du Luxembourg, a külügyminisztérium, a város pályaudvarai, gyárai és más fontos objektumai sem maradtak ki a sorból.

A kollaboráns polgármester, Pierre Charles Tattinger panaszt emelt Choltitznál, azonban látszólag nem jutott eredményre. Az asztmás Choltitzon azonban ekkor köhögőroham lett úrrá, Tattinger pedig kihasználta az alkalmat: egy ablakhoz vezette a tábornokot, majd a Tuilériákra, a Notre Dame-ra, az Eiffel-toronyra és más nevezetességekre mutatott, ezzel legbelül meggyőzve Choltitzot Hitler parancsának helytelenségéről.

Choltitz tisztában volt azzal, hogy a szövetségesek, legfőképpen de Gaulle számára is értékes város Párizs, ezért nagy valószínűséggel nem fognak ellene légitámadásokat végrehajtani. Ez lehetővé tette, hogy a városszerte elhelyezett 88 milliméter kaliberű légvédelmi lövegeket a várostól nyugatra felálló, mintegy 100 kilométeres védelmi vonalba kerülhettek páncélelhárítási céllal. A német védők tudták, hogy a vonalhoz rendelkezésre álló 10 000 ember közel sem elég a szövetségesek feltartóztatásához, azonban abban reménykedtek, időben megérkezik az ígért erősítés.

Augusztus 19-én de Gaulle aktiválta saját ellenállóit a városban: Párizs-szerte támadások érték a német ellenőrzőpontokat és megerősített állásokat, a harchoz hamarosan csatlakoztak a kommunisták is. Augusztus 20-án hajnalban Choltitz harckocsikat vezényelt az utcákra, és zuhanóbombázókkal is elkezdte támadni a felkelőket. A város épségéért aggódó svéd konzul, Raoul Nordling meggyőzte Choltitzot, hogy ajánljon tűzszünetet a körbekerített felkelőknek – a tábornoknak tetszett az ötlet, mivel Hitler parancsának elodázását jelentette. A béke látszólag helyreállt egy időre, azonban Párizs kommunista felkelőinek vezére, Henri Tanguy nyilvánvalóvá tette, hogy nem fog felhagyni a németek elleni támadásokkal, és nem áll szándékában de Gaulle kezére játszani Párizst.

Choltitz közel állt a megsemmisítő támadás megindításához, amikor az SS járőrei de Gaulle titokban beszivárgott „minisztereit” fogták el a városban – Choltitz kihallgatásuk után szabadon engedte őket abban a reményben, hogy egyezségre tudnak jutni Tanguy-jel. Ez nem így történt: a kommunisták azzal fenyegették meg de Gaulle képviselőit, hogy ha az ő oldaluk nem száll be a harcba, nyilvánosságra fogják hozni háttérbeli tevékenységüket, és azt fogják üzenni a közvéleménynek, hogy de Gaulle felesküdött a párizsi munkásosztály elpusztítására. A tűzszünetre nem volt többé esély.

1. Berlini idő Párizsban
2. Az Overlord közeledése
3. Pusztítás előkészítve
4. Elsöprő győzelem

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2015

• Amikor a „kis munka” 33 hónapot jelentett - ondi kényszermunkások a Szovjetunióban
• Megaláztatás Szibériában - magyar nők a Gulágon
• Magyar sorsok a Gulágon: megjelent a Múlt-kor őszi száma
• Ondi kényszermunkások a Szovjetunióban 
• A támogatott, a tűrt és a tiltakozó Lengyel József
• Rudolf, a trónörökös halála
• A csalogány és a csalogányvadászok
• Marie Curie és a „rádiumlányok”
• Kivégzésük előtt mondták