Lelkesedéstől a kiábrándulásig – miért támogatta a magyar az I. világháborút?

A „berúgott” magyarok

Koncz István, a Professzorok az Európai Magyarországért Egyesület elnöke a konferencia bevezető köszöntőjében kiemelte, hogy az első világháborús traumákat több generáció is viseli, ezért mindenképpen érdemes és kell beszélni a száz éve zajló konfliktusról. Az előadások levezető elnöke, Fehér Zsuzsa főiskolai docens, a Professzorok az Európai Magyarországért Egyesület főtitkára hozzátette: az első világháború témaköre időnként elég távolinak tűnik a mától, ám a különböző aspektusait olykor szükséges feleleveníteni.

A konferencia első előadását Gerő András, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának tanszékvezető egyetemi tanára tartotta Háborús lelkesedés a színházban – Budapest 1914. címmel. A professzor beszédéből kiderült, hogy a magyar színházak nem az állami propaganda ösztönzésére, hanem piaci alapon reagáltak a háborús lelkesedésre, ugyanis magánvállalkozásokként működtek. Felsorolt néhány korabeli darabot, amely az 1914 augusztusában elkezdődött idényben színpadra került; már a címük is beszédes: Varsótól az Adriáig, Akik otthon maradtak, Nagy dolog a háború, Vörös ördögök, Ferenc József azt üzente. (1915-ben már inkább a gyermekeknek szóltak az előadások, a lelkesedés is visszaesett, az egyik előadás címe például a Hindenburg bácsi címet viselte.)

Az egyik legjellemzőbb a Mindnyájunknak el kell menni című Hegedűs Gyula, Pásztor Árpád nevéhez köthető színházi darab, amely úgy kezdődött, hogy a rácok és a muszkák a magyarokra gyújtották a házat. Köztudott, hogy Ferenc Ferdinándot nem igazán szívlelték Magyarországon, de a színházak és az egyéb propagandisták felhasználták az ellene történő és később az első világháború kitörésének okaként szolgáló halálos merényletet, mégpedig a trónörökös után maradt három árva motívumát kiemelve.

Az említett darab az 1964-es (a korban elképzelt) jövőképet elevenítette fel. Megtudjuk belőle, hogy ötven évvel korábban (tehát 1914-ben) a magyarok elvitték a boldogságot Oroszországba, felszabadították a cári birodalmat, ahonnan elűzték a Romanovokat; a fegyverek azóta már megszűntek, már csak a múzeumban láthatók, hiszen a háború – az ígérteknek megfelelően – megszüntetett minden háborút. A színházi darabban a magyarok világpolitikai jelentőségre tesznek szert, mindenki magyar akar lenni, a kozák, a szlovák és az orosz is.

Gerő kiemelte, az emberek igényelték az ilyesfajta darabokat, ezért is lehetett vele pénzt keresni, nem az állam, nem egy központi propaganda erőltette az emberekre, húzta alá az előadó. Teljesen elvesztették a realitásukat a Monarchia korabeli lakói, ám nagyon hamar eljött a kiábrándulás pillanata, tulajdonképpen már az első télen, tette hozzá Gerő. A magyar társadalom „berúgott”, a magyarok kifejezetten akarták ezt a sajátos álomvilágot, így nem csupán a politikai elit felelőssége emelhető ki. Gerő delíriumos, tudatmódosító hatásúnak nevezte 1914 forró őszét.

1. A „berúgott” magyarok
2. „Nem Uram, a háború nem a Te gondolatod!”
3. Levágott gyermekkezek, katonákból főzött szappan
4. Zsidók a fronton

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

19. A közjogi rendszer átalakítása Magyarországon
IV. Politikai berendezkedések a modern korban

• A rendszerváltoztatás belülről
• Kilincs a túloldalon
• A bölcs „tolmács”
• Az én 89-em
• A Kádár-rendszer darázsfészke
• Moderata durant: az önmérséklet megedz
• A kór újra támad
• Kormányzás ellenszélben
• Antall József közelről