Korunk legnagyobb gyilkosa támadta meg az egyik váci múmiát

Az elhízás modern kori pestise, a mozgásszegény életmód és a feldolgozott élelmiszerek – általában ezeket az okokat szokták megnevezni az orvosok a vastagbélrák kialakulásánál. A vastag- és végbélrák a tüdőrákot követően a második leggyakoribb daganat és a második leggyakoribb oka a daganatos halálozásnak. A kutatók általában az Adenomatous polyposis coli (APC) nevű gén mutálódását társítják a halálos betegséggel. De vajon melyik létezett előbb? A vastagbélrák valóban a modernitás halálos végterméke? Vagy ez csupán egy félresikerült DNS eredménye?

A Tel-Aviv-i Egyetem kutatónak legújabb felfedezése (tavaly egyébként 12 TBC-törzset tudtak elkülöníteni a múmiákban) azt sugallja, hogy a végbél- és vastagbélrákra való genetikai hajlam megelőzte az ipari forradalmat, ugyanis egy 18. századi magyar múmiában is felfedezték e halálos gént. Rina Rosin-Arbesfeld, az egyetem orvostudományi karának Mikrobiológiai és Immunológiai Tanszékének munkatársa anatómusokkal és antropológusokkal karöltve jutott el a különös felfedezéshez.

A magyar múmiák

Mint ismeretes, 1994-ben egy munkás a váci Fehérek templomának falán egy repedésre lett figyelmes, s mikor kalapáccsal megütötte, üreges hangot hallott. Néhány csapást követően az egy téglányi vastag fal kezdett összeomlani. Az áttörést követően a munkás egy lefelé vezető, sötét kőlépcsőt talált. A plébánossal együtt lementek a lépcsőn, s egy mennyezetig díszesen kifestett, koporsókkal telerakott kriptát találtak.

A plébános felismerve a ritkaságok jelentőségét – hiszen a koporsók nem gyakran élik túl ilyen szép állapotban az évszázadokat – szakembereket hívott, akik a nyughelyeket felnyitva mumifikálódott holttesteket találtak. A kripta mikroklímája megőrizte az elhunytak ruházatát és egyéb melléjük temetett értékeiket a gyapjúzoknitól a főkötőkön és a rózsafüzéreken át a fejükre helyezett rozmaringból készült koszorúig.

A 265 múmia a Természettudományi Múzeumba került, ahol röntgensugaras vizsgálatnak vetették alá őket, amely során tuberkulózisra utaló nyomokat találtak a csontokban. A nem mindennapi felfedezést Mark Spigelman német professzor is megvizsgálta, aki úttörő szerepet játszott a tüdőbaj baktériumának régészeti maradványokban való kutatásában. Az 1700-1800-as évekből származó – azokból az évekből, amikor a tuberkulózis fehér pestisként söpört végig a kontinensen –, igen jól konzervált múmiák csoportja felbecsülhetetlen értékű információkhoz juttatta a kutatókat a baktériumról és az ellene történő természetes védekezésről.

A szövetminták elemzése után a múmiák 89 százalékában találtak a szakemberek TBC fertőzésre utaló bizonyítékokat. Az évszázados leletek nagyszerű lehetőséget biztosítanak a kutatók számára egy olyan gyógyszertörzs kifejlesztésére, amellyel a tüdőbajban szenvedő betegek rövidtávon hatékonyan tudják felvenni a versenyt a gyilkos kórral szemben, ugyanis a váci múmiák csupán 35 százaléka halt meg TBC-ben. Mivel nem volt védőoltás és antibiotikus kezelés, a múmiák fennmaradó 65 százaléka genetikai ellenálló képességgel rendelkezett, amely hosszútávon megoldást jelenthet a tuberkulózis génterápiával történő gyógyításában.

A rákos váci

„A vastag- és végbélrák a modern idők leggyakoribb egészségügyi veszélyei közé tartoznak” – magyarázta Rosin-Arbesfeld. Hozzátette: „Most ennek hátteréről is sikerült lerántanunk a leplet. A célunk az volt, hogy megtudjuk, az APC-mutáció a korábbi korokban is rejtett-e egészségügyi veszélyeket, milyen gyakori volt és hogy e gén hasonlított-e a maihoz. Más szavakkal: a rák előfordulását az ember idézte elő vagy a természet maga alkotta?”

Mint elmondta, mikor tudomást szereztek a tuberkulózisos váci múmiák létéről, kíváncsiak lettek, hogy a több évszázados, kiválóan megőrződött testekben a vastagbélrák genetikai mutációja is megtalálható-e. A szakértők genetikai szekvenálás segítségével azonosították a mutációt a múmiákból vett APC-génekben. „A mumifikálódott lágy részek egy teljesen új fejezetet nyitnak a kutatástörténetben” – mondta a kutatásban résztvevő Israel Hershkovitz antropológus.

„Csupán kevés betegség támadja meg a csontokat, a legtöbb betegség bizonyítékát általában a lágyrészek hordozzák. A magyar múmiák ideális lehetőséget teremtenek, hogy részletes genetikai elemzés során a legkülönbözőbb kórokozókra bukkanjunk” – tette hozzá. A vizsgálatok szerint a váci múmiák közül egy hordozott rákos mutációt, ez pedig a szakértők szerint annak a jele, hogy a genetikai hajlam a rákra a korábbi korokban is ugyanúgy létezett, mint ma. Ella H. Sklan orvostörténész azonban hozzátette: „mindezidáig csupán egy maradványnál találtunk mutációt. További vizsgálatokat kell végeznünk, hogy szélesebb körű következtetéseket tudjunk levonni.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

6. A trianoni békediktátum és következményei
II. Népesség, település, életmód

• Amikor megkondultak a harangok: 101 éves a trianoni békeszerződés
• A magyar-román diplomáciai kapcsolatok megszűnésével fenyegetett Ceaușescu falurombolási terve
• „Burgenlandért Sopron”– egy szavazás, amely megmásította a trianoni döntést
• Csak mélyítette a szakadékot győztesek és legyőzöttek között a kisantant létrejötte
• Hiábavaló volt a magyar delegáció minden érvelése a trianoni béke feltételeivel szemben
• Így került Erdély 100 éve a románokhoz
• Milyen szerepet játszott Tisza István az 1918-as „nagy összeomlásban”?
• Az orvos, a macskakő és az angol beteg – így írta át egy sikeres műtét a trianoni határokat
• Hat rövid életű állam Magyarországon, amelyet elsodortak a trianoni béke viharai