Korántsem biztos, hogy őrült zsarnok lett volna III. György brit király

Bizonytalan potenciál

Nem nehéz megértenünk, hogy az amerikaiak miért is tekintenek III. Györgyre zsarnokként, hiszen az 1776-os Függetlenségi nyilatkozat – amely a forradalom és háború hevében összefoglalta az anyaországtól való elszakadási szándék okait – nem kevesebb, mint huszonhét sérelmet sorolt fel, és azokért személyesen a királyt vádolta. Valójában III. Györgynek már nem sok szerepe volt a brit politika alakításában. XVIII. századi uralkodóként még jogában állt minisztereit megválasztani, kinevezésüket követően azonban hagyta őket dolgozni, és általában támogatta döntéseiket még akkor is, ha kétségei voltak azok helyességét illetően.

Valamivel nehezebb kérdés az, hogy miért tartották sokáig a szigetországban is zsarnoknak III. Györgyöt. Ennek legfőbb oka – azon túl, hogy az amerikai gyarmatok elvesztését követően egy bűnbakra volt szükség – az úgynevezett whig történészek, mint például Thomas Macaulay, T. E. May, William Lecky vagy George Trevelyan sajátos, jelenközpontú történelemfelfogásában keresendő. Ezek a történetírók nem a XVIII. századi, hanem saját koruk viktoriánus viszonyaiból kiindulva ítélték meg az uralkodót, akiben ők a már kialakulóban lévő demokratikus politikai intézményrendszer kerékkötőjét látták.

Az említett historikusok az angol történelmet a szabadsághoz, valamint a liberális elvekhez és intézményekhez vezető szakadatlan fejlődésként, haladásként fogták fel. Értelmezésük azért is tarthatta magát olyan sokáig, mert az angolok hazafias érzésére épített, és Anglia múltjának dicsőséges eseményeit domborította ki, azokat, amelyek véleményük szerint leginkább hozzájárultak a XIX. századi liberalizmus létrejöttéhez: a Magna Cartát, a parlament I. Károly felett aratott győzelmét, és az alkotmányos monarchiát megteremtő „dicsőséges forradalmat” (1688–1689). Mindazt, ami Angliát (majd Nagy-Britanniát) megkülönböztette az abszolutista Európától.

A hétéves háborút (1756–1763) követő belpolitikai zűrzavar és az amerikai gyarmatok lázadása, majd elvesztése, nem illett bele ebbe a képbe, így III. Györgyre a haladást gátló zsarnok szerepét húzták rá, és mindenért őt tették felelőssé. Az első világháború után, amikor Nagy-Britannia a történelmének ismét egy válságos szakaszát élte, és a Liberális Párt végleg kihullott a hatalomból, elérkezett a whig interpretáció felülvizsgálatának az ideje. Ezt a munkát a lengyel származású Lewis Namier végezte el.

Namier felmentette III. Györgyöt a zsarnokság vádja alól. A király levelezésének áttanulmányozása során arra a következtetésre jutott, hogy azokból lehetetlen bármiféle sötét szándékot is kiolvasni.
A forrásokból ugyanakkor egy olyan bizonytalan, nem különösebben intelligens, ám önmaga gyengeségeivel túlságosan is tisztában lévő fiatalember képe rajzolódik ki, aki – a történész érvelése szerint – már alkatánál fogva sem lett volna képes azoknak a terveknek a végrehajtására, amelyeket a whig historikusok tulajdonítottak neki. Namier ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a whig interpretáció a XVIII. század politikai rendszerével kapcsolatos téves elképzelésekre épült.

1. Bizonytalan potenciál
2. Bíborbaj és mániás depresszió
3. Látlelet: betegségek sora

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

19. A közjogi rendszer átalakítása Magyarországon
IV. Politikai berendezkedések a modern korban

• A rendszerváltoztatás belülről
• Kilincs a túloldalon
• A bölcs „tolmács”
• Az én 89-em
• A Kádár-rendszer darázsfészke
• Moderata durant: az önmérséklet megedz
• A kór újra támad
• Kormányzás ellenszélben
• Antall József közelről