Kis híja volt, hogy id. George Busht nem fejezték le és ették meg a japánok
2018. december 3. 09:14 Múlt-kor
Az 1989-1993 között hivatalban lévő egykori amerikai elnök, idősebb George Bush gépét és néhány másik amerikai vadászrepülőt 1944 szeptemberében lelőtték a japánok a Csendes-óceáni térségben. Kevésen múlott, hogy a szerencsésebb helyen lezuhanó Bush nem került társai sorsára, akik közül négyet biztosan lefejeztek, majd húsukból ettek is a japán katonák Guam szigetén. A borzasztó részleteket évtizedeken át titkolták az áldozatok családjai miatt.
Korábban
A különleges történet pikáns és gyomorforgató részleteit James Bradley-nek köszönhetjük, aki a Flyboys című 2003-as könyvében számolt be erről a korábban csak néhány személy által ismert tényről. Érdekesség, hogy az amerikai szerző édesapja volt a híres Ivo Dzsima-i zászlótűzős fényképen szereplő katonák egyike, írta a The Telegraph.
A 20 éves George H. W. Bush hadnagy 1944 szeptemberében a Tokiótól 1100 kilométerre délre lévő kicsiny sziget, Csicsi Dzsima (Chichijima) közelében hajtotta végre repülős küldetését, amikor több társával együtt lelőtték a japánok. Közülük kilencen élve szálltak ki gépükből, ám csupán Bush tudta elkerülni, hogy a japánok elfogják őt.
A háború után derült ki a „Flyboys”-oknak nevezett nyolc pilóta, valamint a repülős személyzet tagjainak sorsa; néhány titkos aktát évtizedeken át Washingtonban őriztek, lakat alatt, hogy megkíméljék a véres, felkavaró részletektől a gyászoló családtagokat. Mint az akták titkosításának feloldása után kiderült, a japánok a Guam szigetére átszállított amerikaiakat nem csupán megverték, megkínozták és meggyilkolták, de több katona esetében karddal történő lefejezésre, szuronyokkal és kihegyezett bambuszbotokkal való agyonszurkálásra is sor került. Sőt, négyük esetében a sziget helyőrségének sebésze is beavatkozott a folyamatokba: kivájta a májukat, valamint combjukból néhány fontnyi húst, amelyet japán tisztek fogyasztottak el.
A későbbi elnök azonban szerencsésen megmenekült a hasonló kínoktól, ugyanis gépe Csicsi Dzsima szigetétől távolabb zuhant le, és sikerült a felfújható mentőtutajt is beüzemelnie. A többi amerikai vadászgép zárótüze menekítette meg Busht, akit végül az USS Finback amerikai tengeralattjáró mentett ki. Később úgy emlékezett vissza egy televízió műsorban, hogy amikor a fekete hajótest kiemelkedett előtte, azt hitte, hallucinál. A tengeren hánykolódva gyakran hányta el magát, a zuhanás következtében csúnya fejsebet szerzett és bevallása szerint órákon át sírt a félelemtől. Csak négy szót tudott mondani megmentőinek: „Happy to be aboard.” (Öröm a fedélzeten lenni.)
A háború után, 1946. augusztusban Joshio Tacsibana japán altábornagy 11 beosztottjával egyetemben bíróság elé került az 1944-es események miatt. Mivel a nemzetközi egyezmények a kannibalizmus tárgykörére nem tértek ki, a hatóságok brutális gyilkosság és a méltóságos temetés hiánya miatt indítottak eljárást. Végül öt japánt ítéltek el, köztük Tacsibanát, aki kötél általi halállal távozott az élők sorából.
Az, hogy az elnök részt vett az 1944. szeptemberi küldetésben – amiért megkapta a kiváló Repülő Keresztet (Distinguished Flying Cross) –, régóta köztudott volt, ám társainak sorsa csak a könyv megjelenése után vált ismertté. Bradley a háborús bűnösök, valamint tanúk vallomásaiból és japán veterán katonák visszaemlékezéseiből rakta össze a teljes képet. (Fontos kiemelni, hogy csak azt követően, hogy az áldozatok szülei már mind elhunytak.) A tárgyaláson is felszólaló Ivakava vezetéknevű japán katona mesélt a hallgatóságnak a rádiósként szolgáló Marve Mershon utolsó perceiről, aki miután kiásta sírját, bekötötték a szemét, letérdepeltették és egy karddal elmetszették a fejét a nyakától. Ivakava szerint a bátor katona egy könnycseppet sem hullajtott.
A következő napon Szueo Matoba őrnagynak az az ötlete támadt, hogy kedvében jár a feletteseinek, és amerikai húst tett az ebédlőasztalra. Később őt is halálbüntetés várta. Egy japán beteghordó így számolt be a helyi sebész ebédhez történő „segédletéről”: „Teraki doktor felvágta a mellkast, és kivette belőle a májat, majd a repülős tiszt combikrájából körülbelül hat fontnyi húst metszett ki. Floyd Hall májából is – ahogyan az egyik japán tiszt nevezte – „csemege” lett. A kannibalizmus harmadik áldozata Jimmy Dye volt, akit még hetekig fordítónak használtak a japánok, amikor egy napon Sizuo Josii kapitány az amerikai máját kívánta ebédre. Warren Earl Vaughn – miután botokkal halálra verték – hasonló sorsra jutott.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Senki nem tudta lebeszélni az „őrült” Disney-t álmai megvalósításáról tegnap
- Nyomtalanul tűnt el Brazília dzsungeleiben az El Doradót kereső expedíció 1925-ben tegnap
- Futószalagon gyártott regényeivel jutott a csúcsra Alexandre Dumas tegnap
- A kezdeti sikerek ellenére a Wehrmacht végül kénytelen volt visszavonulni Moszkva alól tegnap
- Lezárult a 2022-es magyarországi népszámlálás tegnap
- Kamarakiállítással emlékeznek meg Hantai Simon születésének 100. évfordulójáról Pécsett tegnap
- Egy korai Stephen Sondheim-musical egyedülálló felvételére bukkantak tegnap
- Hangszigetelt kínzókamrát is berendezett otthonában Chicago legkegyetlenebb uzsorása tegnap
