Képeken a délvidéki megszállás kerékpáros honvédei

2023. április 11. 08:22 Dr. Tósoky Balázs

Nehéz terepen

Békeidőben összesen kilenc kerékpáros zászlóalj működött, ezek közül a Damjanich Jánosról elnevezett alakulat eredetileg Szegeden szerveződött, az említett kecskeméti 2. lovasdan¬dár részeként, 1939-ben. Váci állomásozása után vehetett részt a Felvidék visszatérésében, Erdély visszacsatolásában és a Délvidék megszállásában, zászlóaljparancsnoka 1941-ben vitéz Petrovay Károly alezredes volt.

Szeged bombázásakor lelőtt szerb repülőgép roncsa (magántulajdon)

A zászlóalj három kerékpáros századból, emellett gépkocsizókból, nehézpuskás és páncéltörő szakaszból, tüzérütegből, híradós, harckocsizó és árkász szakaszból állt. A kerékpáros századok létszáma 236, az egyes rajoké 13 fő volt, minden századhoz több golyószórós szakasz is tartozott. Károlynak, mint szakaszparancsnoknak egy helyettese volt, munkáját hírvivők és rádiósok is segítették.

Károly fotóalbuma pontosan rögzítette a casus bellit, a lebombázott Szegedet 1941. április 7-én. A támadás leginkább a szegedi vasutat sújtotta: a raktárból, szerelvényekből, a MÁV épületéből nem sok maradt. Az egyik képen egy lezuhant (kilőtt?) szerb repülőgépet is megörökített.

Szerb repülős százados holtteste (magántulajdon)

A zászlóalj ezután 1941. április 9-én (a hivatalos hadüzenet előtt) elindult a határ felé. Az első megálló a közelebbről nem ismert Schneider-tanya volt, itt a szakasz egy lelőtt szerb repülő két halottjára talált. Következett Kisszállás, még magyar területen (ez összesen mintegy 54 km megtételét jelentette).
A zászlóalj még aznap, Bácsalmás közelében kelt át a határon, a képek tanúsága szerint éjjel. A határon eligazítást is tartottak. A szerb nyelven, karaolaként feltüntetett őrházról két kép készült, amelyek az előtte–utána állapotot rögzítik: a másodikon a tető tüzérségi tűz okozta sérülései látszanak.

Több felvétel lakonikus „ilyen volt a terep” aláírással mutatja az embertelen körülményeket, a sáros, vizes földutakat, mély árkokkal szabdaltan. Ez a terep kerékpározásra biztosan alkalmatlan volt. Ugyanakkor Károly helyenként holtakat, elhullott lovat is megörökített. Érezhető a fényképész rezignáltsága. Mai szemmel kifejezetten abszurd, hogy felelős katonai vezetők szerint kerékpáros egységként ilyen háborús körülmények között kellett helytállniuk. Az úton sorban Bajmok (Бајмок) és Pacsér (Пачир) után Bácstopolya (Бачка Топола) következett, utóbbi mintegy 100 km-re van Kisszállástól.

Honvédek a határátlépés előtt (magántulajdon)

A Magyar Királyi Honvédség 1941. áprilisi hadrendje szerint alapvető célkitűzés volt, hogy a 2. lovasdandár részeként a páncélzászlóalj késedelem nélkül érje el Szenttamást (Србобран), a Damjanich János 16. kerékpáros zászlóalj pedig Bácstopolyát. Erről szólt az 1941. április 12-én 19.00 órakor kiadott 52/2 lov. dd. parancs, az alábbiak szerint:

„a) a páncélzászlóalj még a mai nap folyamán törjön előre Szenttamásra. Ott keljen át a Ferenccsatornán és a településsel szemben foglaljon el hídfőállást. E célból megerősítem fél utászszázaddal, egy gépvontatású tüzérosztállyal, fél kerékpáros századdal. A harccsoport IV 12-én 23.00-kor Topolyán alakul meg;
b) a 15. és a 16. kerékpáros zászlóaljak, valamint az utászszázad fennmaradó része az V gépvontatású tüzérosztály alárendeltségében Topolyára törjön előre és ott éjjelezik,
c) az I. huszárezred Fenbach-major, Deutsszállások, Plage-szállások (Kossuthfalva kelet 6 km központtal) területére meneteljen és ott éjjelezik,
d) a 2. huszárezred Bajmókon, Vojnits-szálláson át Csantavért érje el és ott éjjelezik”

Az ismert minőségű utakon mindez szinte lehetetlen feladatnak bizonyult és az egységek így nem is értek időben célba, a parancs végrehajtása késett.

Szerb őrház tűzérségi támadás után (magántulajdon)

Károlynak és szakaszának vélhetően 1941. április 13-án, a reggeli után azonnal indulnia kellett Szenttamás felé (Bácstopolyától 33 km). Itt az album szerint a katonák már ténylegesen találkoztak a háborúval: a képeken a Szenttamás előtt várakozó harckocsioszlopot, az elfoglalt szerb kiserődöket és a magyar katonák által kísért foglyokat láthatjuk (ismétlődő aláírás: „foglyok”, „foglyok”, „ők már foglyok”). Nem mindig egyértelmű, ki az őr és ki a fogoly: megtört emberek néznek ránk a felvételekről.

A harckocsizók Szenttamásnál több páncélkocsit veszítettek. A családi emlékezések szerint itt már többen olyan állapotba kerültek, hogy előfordultak hirtelen, átgondolatlan reakciók vagy hallucinációk. Ezt erősíti meg a zászlóalj katonájának, Gallai Ferencnek interneten fellehető visszaemlékezése, illetve Fekete Vilmos nyugalmazott alezredes (akkor tartalékos zászlós) tanulmánya, aki így elevenítette fel az ott történteket: „Délután pihenés Szenttamáson, majd utcai lövöldözések, mint utólag tisztázódott, az egyik udvarból egy ideges honvéd kézigránátot dobott át a másik udvarba, kőfalon át, mert zajt hallott és rémeket (csetnikeket) látott. Eredmény 17 sebesült, egy gránáttól”.

Terepviszonyok (magántulajdon)

Az alakulat Szenttamás után Szőregre (Сириг) vonult, ahol a helyi iskola találatot kapott, oldalán belövésből eredő nagy lyuk tátongott. A képek nagy része itt az útakadályokat mutatja és a félretolt tankcsapdák között előre törő kerékpárosokat. A kézzel rajzolt térkép szerint Dunagálos (Гложан), Dunacséb (Челарево), Bácspalánka (Бачка Паланка), a dunai átkeléssel, a túlparton Újlak (Ilok) és Sid (Шид) települések következtek (Szenttamás és Sid távolsága: 93 km).

előző oldal következő oldal 2 / 3