Karrierjében vargabetűk, magánéletében depresszió gyötörte a feledhetetlen baritont, Latinovits Zoltánt

A törött lelkű ember

Saját bevallása szerint anyai nagyapja, Gundel Károly éttermében született Budapesten 1931. szeptember 9-én. A sosemvolt boldog családi idill hiányát megérezte, édesapja fiatalon elhagyta őket: ez az élmény életei végéig a szeretetlenség érzését idézte fel lelkében.

Már fiatalon kiviláglott, hogy Latinovits nem „könnyű” ember. Gyermekkorára visszanézve egy interjúban elmondta, hogy „csupa fegyelemben, ösztöneit elnyomva nőtt fel”. Eleinte a színpadon sem érezte otthonosan magát, lámpaláz gyötörte, de a szellem mégis kiszabadult a palackból. Kezdő színészként meg kellett tanulnia, hogyan tud úgy azonosulni karaktereivel, hogy szíve ne szakadjon meg – a szó szoros értelmében ezt sajnos nem tudta megakadályozni. 

A depresszió elől menekülő színészt gyakran egy szerep, vagy teljes szemléletváltás tudta kisegíteni a gödörből. Lucien szerepében (J. Anouilh: Rómeó és Jeanette című darabja) egyfajta önterápiát gyakorolt, megtanulta saját életének kétségeit feldolgozni. „Meghalni semmiség. Próbáld meg először az életet. Nem olyan érdekes és hosszabb” – ezek a szavak rezonáltak Latinovits sötét gondolataira is.

Jelleméről és igazságérzetéről sokat elárul, hogy Miskolcra történő áthelyezésében a hivatalos indoklás szerint – nem hivatalosan a filmes szerepek miatt túl sokat „lógott”– egy kocsmai verekedés játszott közre. Kolleganője becsületét hősiesen védte, de ezért nagy árat fizetett: eltörték az állkapcsát, és az ügy egészen a rendőrségig jutott, Latinovitsot kihágása miatt megbélyegezték.

Magánéletének egyik kulcsszereplője – önmaga vívódásain túl – „ikercsillaga”, Ruttkai Éva. Az ismeretség kezdeteit homály fedi, hiszen eleinte a szerelmespár „illegalitásba” kényszerült. Ruttkai Éva Gábor Miklós felesége volt, lányukat együtt nevelték, és az elfogadott verzió szerint Ruttkai csak akkor vállalta fel szerelmét, amikor Latinovits szívinfarktus miatt kórházba került. Cserhalmi György – a színész közeli barátja – ezzel szemben Debrecenig vezette vissza a szálakat, és rejtélyes telefonhívásokra alapozva feltételezte, hogy Ruttkai már 1956-ban szoros kapcsolatban állt Latinovitssal. A színésznő 1964-ben vált el Gábor Miklóstól, ezután az „ikercsillagok” élettársi kapcsolatban éltek – és noha Latinovits szerette volna –, de közös gyermekkel nem ajándékozta meg őket a sors.

Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán

Egyszerre tépték és szerették egymást, de amíg a megőrülésre Latinovits a színpadon engedélyt kapott, otthon már nem volt ennyire nagyvonalú élete párja. Színészi karrierjük ellentétes irányba haladt: míg Ruttkai a Vígszínház társulatának hűséges tagja maradt, addig Latinovitsot csak párja közbenjárása mentette meg a „kicsapástól”. Történt ugyanis, hogy Aczél elvtárs reménytelenül szerelmes volt a színésznőbe, így egy telefonhívásra megmentette az eltévelyedett színészlegendát az elmarasztálásától.

Latinovits ebben a kétszínű, számára nehezen tolerálható közegben nem érezte jól magát. Pszichiátriai kezelésre szorult, így előfordult, hogy míg ő a zártosztályról kapott „kimenőt”, addig Ruttkai Amerikából érkezett haza: találkozásaikat megviselte ez az elviselhetetlen kettősség. Latinovits meggyőződése, hogy groteszk szerepeivel gyógyítani tud, önmagára nem volt érvényes. Magányát egyetlen házikedvence, Bagó kutyája, és a vele gyakran együtt dolgozó fiatal egyetemisták enyhítették.

Latinovits utolsó éveinek magányát egyetlen házikedvence, Bagó kutyája enyhítette

Halálának rejtélyes körülményei beárnyékolták nagyívű életútját. A konszenzus szerint öngyilkosság történt, de közeli barátai, családtagjai, sőt, maga Ruttkai sem osztotta ezt a véleményt. Korabeli levelei ugyan alapot adhattak az öngyilkosság gyanújára, de nyíltan nem jelentette ki, hogy önkezűleg vetne véget életének. Halála előtt, 1976. június 4-én a következőket írta Cserhalmi Györgynek: „A depresszió vagy vélt depresszió ellustított, teljesen elpuhított […] Tegnap még fél napot ágyban töltöttem. Ma végre nekiláttam a jógázásnak, favágásnak. Ezért ma jobban érzem magam. Most már mindennap háromszor megcsinálom a gyakorlatokat.”

Halálát megelőzően öccsével, Bujtor Istvánnal látogatták meg édesanyjukat Balatonszemesen. 1976. június 4-én együtt indultak családi sétára, Bujtorék visszafordultak, míg Latinovits betért egy pohár borra egyetemi tanár ismerőséhez, ahonnan feldúlva folytatta útját a peronig. A mai napig nincs teljes egyetértés, hogy tudatosan vetette magát a vonat elé, vagy a baleset elkendőzésére a jegyzőkönyvet hamisították meg. A szomorú tény, hogy Latinovits Zoltán 10 perccel a tragédia után belehalt súlyos sérüléseibe, már megváltoztathatatlan.

Ruttkai őrjöngött. Éppen verset mondott volna a budapesti Fészek-klubban, amikor hírt kapott élettársa haláláról. Latinovits emlékezetét Illyés Gyula: Búcsú L.Z.-tól című (expresszionista) versében is megőrizte. A vasárnapi lapok (június 6.) tájékoztattak haláláról, az „egyenkommüniké” a következő volt: „Latinovits Zoltán érdemes művész 45 éves korában – hosszan tartó, súlyos betegség után – véget vetett életének. A mai magyar színházművészet kiemelkedő egyénisége volt. Halála kulturális életünknek súlyos vesztesége. Temetéséről később történik intézkedés.”

A szerelmespár arca árulkodó – egyszerre tépték és szerették egymást

Botrányhős nem volt, csak felelősség terheit cipelő, megalkudni képtelen – ezért alkalmanként összeférhetetlen – színész: örök idealista. Az alábbi anekdota Komlós Jánossal, a Mikroszkóp Színpad igazgatójával sokatmondó. Komlós így fogadta: „Nem tudom, miként üdvözöljem itt Önt: mint Latinovits Zoltánt, a híres színészt, mint Latinovits földbirtokos fiát vagy mint a legidősebb Gundel unokát?” Latinovits így válaszolt: „Én sem tudom, kinek köszönjem meg, Komlós Jánosnak, a Mikroszkóp Színház igazgatójának, az egykori ÁVO-s katonatisztnek vagy a zsidó rabbi (fiá)nak?

Latinovits Zoltán személye örökké velünk marad, feledhetetlen baritonját ma már a csillagok visszhangozzák: 2002-ben színészi nagyságának adózva még kisbolygót is elneveztek róla. A színész és Ruttkai Éva szerelméről bővebben korábbi cikkünkben olvashat.

1. Vörös diplomás építészmérnökből „színészkirály”
2. A törött lelkű ember

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

8. Budapest világvárossá fejlődése
II. Népesség, település, életmód

• Fennállása alatt számos történelmi személy szobrát lecserélték a millenniumi emlékművön
• Időutazás a millenniumi ünnepségekre: 125 éve utazunk a Ligetbe a föld alatt
• Sokáig csak esernyővel lehetett átmenni a budai Alagúton
• Egykor a Városliget zenepavilonjai nyújtották a főváros legnépszerűbb szórakozását
• A gazdag és szegény gyermekek egyaránt birtokba vették a Városligetet a „boldog békeidőkben”
• Széchényi Ödön víziója által a világ második siklójával büszkélkedhet a főváros
• Az idők során szinte minden sportra biztosított lehetőséget a Városliget
• 800 mázsa lőport adott Ferenc József a budai Alagút építéséhez
• A kiállítások és vásárok hozták el az éjszakai fényt a Városligetbe