Karlóca: a török világ vége Magyarországon

2015. január 26. 13:15 Németh Máté

Korábban

Thökölyt minél távolabb a határtól!

Karlóca, Béke Királynője templom: a templom az 1699-ben megkötött karlócai béke emlékére épült

1699. január 26-án a tárgyaló felek – a velencei követet leszámítva – a közös sátorba vonultak, ahol ismertették a szerződések elkészült tervezetét. Ezt követően török kérésre megvárták azt az időpontot, amelyik a legalkalmasabb a béke aláírására, így végül háromnegyed tizenkettőkor írták alá az okmányokat. Majd kitárták a sátor ajtóit a négy égtáj irányába, azt szimbolizálva ezzel, hogy a szél vigye hírét a megkötött békének.

A császár és a szultán közötti megállapodás értelmében Magyarország és Erdély területe Lipót kezébe kerül, a török felügyelheti Temesközt és a Szerémség keleti részét a Boszut folyó vizéig. A két fő tárgyalófél megállapodott abban is, hogy garantálják a határmenti kereskedelem nyugalmát, megtiltják a portyázást, valamint átadják egymásnak a hadifoglyaikat. A békét megőrzendő, a török fél vállalta, hogy a korábbi elkötelezett Habsburg-ellenes felkelőket a határtól távol telepítik le. Noha név szerint nem említették Thökölyt, elsősorban alighanem rá gondolhattak e kérdés kapcsán.

A lengyel-oszmán megállapodás nehezebben haladt, végül Frigyes Ágost országához csatolhatta Kameniec területét és annak környékét. Nagy Péter cár béke helyett fegyverszünetet kötött a szultánnal – ennek időtartamát két évre határozták meg –, az oroszok mindemellett kijutottak a tengerhez, ugyanis az általuk már egyébként is megszállt Azovot megtarthatták. A velenceiek, akik hetekkel később írták csak alá a megállapodást, megtarthatták a dalmát tengerpartot, Moreát, valamint több görög szigetet. Egyes területeket viszont, így például Lepantót, nekik kellett kiüríteniük.