Ismeretlen holttest a parton: a Tamám shud-rejtély

A megoldatlan rejtély

A rendőrség ezt követően felkérte a helyi vasútállomást, vizsgálják át az ott tárolt gazdátlan tárgyakat. Másnap értesítették a rendőrséget egy barna bőröndről, amelyet az adelaide-i állomáson találtak. Ebben számos egyéb tárgy mellett ugyanolyan narancsszínű cérnát találtak, amilyennel a férfi nadrágjának zsebe lett megjavítva. Könnyen azonosítható volt, mivel ez a cérnatípus – az úgynevezett Barbour-cérna – nem volt elterjedt Ausztráliában. Ezen felül a bőröndben talált ruhák méretükben mind illettek a somertoni férfira. A bőrönd tartalmazott egy trikót, egy szennyes ruháknak való zsákot, és egy nyakkendőt, amelyekre mind a „T. Keane” vagy a „T. Kean” név volt írva. Ez utóbbi, bármennyire is ígéretesnek tűnt, nem hozott további eredményeket a nyomozásban.

Egyes ruhadarabok a bőröndben inkább tűntek női ruháknak egyesek szerint, azonban voltak mellettük további szokatlan tárgyak: egy sablonbetűk felfestésére való ecset, egy lerövidített pengéjű kés, egy általában villanyszerelők által használt csavarhúzó, néhány ceruza, és egy kihegyezett olló.

Mindeközben elterjedt a világon a rejtélyes bűnügy híre, és néhány hónappal később egy úriember beállított a nyomozók irodájába a titokzatos papírcetli tartalmára magyarázatot adó könyvvel: Omár Kháyyám Rubaiyájának egy példányával. Az apró nyom már önmagában is előrelépéssel kecsegtetett az ügyben, azonban ez nem akármilyen példány volt: a könyv utolsó oldala – ahol a „Tamám shud” kifejezés előfordul – láthatóan ki lett szakítva belőle.

A könyvet beszolgáltató férfi elmondása szerint még decemberben – azaz a holttest megtalálásának idején – sógorával autózott, és járművükkel a Somerton Beach-től néhány száz méterre parkoltak, majd gyalog mentek tovább. Amikor később visszatértek az autóhoz, a sógor az autó padlóján találta a különös könyvet. Mivel azt feltételezte róla, hogy a társáé, a jármű kesztyűtartójába helyezte – a másik férfi pedig, amikor később felfedezte, arra következtetett, hogy a könyv a sógoré, így az a kesztyűtartóban maradt. Amikor az országos híradásokban is feltűnt a somertoni férfi ügye, közelebbről is megvizsgálták a könyvet, és hamar rájöttek, hogy pontosan az ügy szempontjából releváns példány van a birtokukban.

Lionel Leane nyomozó őrmester alapos vizsgálatnak vetette alá a könyvet. Két, a telefonkönyvben nem listázott telefonszám volt beleírva, továbbá valamiféle kódírásnak tűnő betűsorok. Az első telefonszám nem vezetett eredményre, a második azonban egy Somerton Beachen lakó fiatal ápolónőhöz vezette a nyomozókat – a nőre a rendőrség csak a „Jeslyn” keresztnévvel utalt, teljes nevét sosem hozták nyilvánosságra (később azonban ismertté vált). Kihallgatásakor Jeslyn azt állította, nem ismeri a somertoni férfit, azonban amikor mutattak neki egy, a férfi arcáról készült gipszlenyomatot, a nő majdnem elájult.

Jeslyn vonakodva nyilatkozott csak a hatóságoknak, azt azonban végül bevallotta, hogy a könyv egy példányát korábban egy Alfred Boxall nevű férfinak ajándékozta. A nyomozók kiderítették, hogy Boxall létező személy, és életben van – de továbbra is a birtokában volt a Jeslyntől kapott példány, amely így nem lehetett azonos az autózó sógorok által találttal.

Az autóban talált könyvet UV-fény alatt vizsgálva a nyomozók ismét különös, kódolt írást találtak: öt sornyi összefüggéstelen betűt, amelyből a második sor át volt húzva. Az első három sort a másik kettőtől két vonal választotta el, amelyek föle „x” jel volt rajzolva. Miután az ausztrál haditengerészet kódfejtői nem jutottak eredményre, a rejtélyes írást kiadták amatőr kódfejtőknek. A kód a következő volt:

W [vagy esetleg M] RGOABABDWTBIMPANETP
MLIABO AIAIQC
ITTMTSAMSTGAB

Eddigre a holttest megtalálása óta mintegy fél év eltelt már. A rendőrség úgy döntött, ideje örök nyugalomra helyezni a somertoni férfit. Ezt meg is tették 1949. június 14-én. Amikor Dél-Ausztrália állam fő halottkémje 1958-ban kiadta végső jelentését az ügyben, azzal zárta mondandóját: „Nem tudom megmondani, ki volt az elhunyt (…) és nem tudom megmondani, miként halt meg, vagy mi volt a halál oka. Az ügynek a hatóságok részéről is „vége” volt – „Tamám shud.”

1. Hetven éves rejtély
2. Drága ruha, összenyomott lábujjak
3. A megoldatlan rejtély
4. Új életet lehelni egy halott ügybe

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­ősz
Múlt-kor magazin 2019

• Széchenyi Zsigmond vadászkalandjai
• Az 1990. októberi taxisblokád
• Az amerikai modernizmus első nagyasszonya
• 1918 - Az őszirózsás forradalom tündöklése és bukása
• A zselízi Eszterházy-kastély
• 1849 - Az aradi vértanúk tragédiája
• A szesztilalom rettegett szélmalomharcosa
• A Drechsler-palota különc asztaltársasága
• Hét híresség, akit elutasítottak a seregtől