Illegális fémkereskedők találták meg az Únětice-kultúra leglátványosabb leletét

Kincsek, házak, telepek

A nácizmussal kompromittálódott kutatás a második világháború után hosszú évtizedekig parkolópályára került. A berlini fal leomlása után azonban a fellendülő infrastrukturális és ipari beruházások nyomán a régészeti ásatások száma megnövekedett, új lelőhelyeket biztosítva a kutatóknak.

A kelet-németországi Dermsdorf falu határában egy agyagedényben mintegy száz bronzból készült baltafejet találtak. Ebből a korszakból számtalan hasonló kincslelet került elő, amelyek általában bronzból készült tárgyakat, szerszámokat, ékszereket rejtettek. Dieskauban például 293 bronzból készült baltafej került elő. Ez a szokás Kr. e. 2000-ig tartott, azt követően eltűnt, és csak jóval később tért vissza, amikor már az Únětice-kultúra megszűnt.

Bronzkori európai pár újkori művészi rekonstrukciója

A fentebb említett Dermsdorfban nemcsak egy kincsleletet találtak a régészek, hanem sort kerítettek a hozzá tartozó település feltárására is. Kiderült, hogy a dermsdorfi baltafejek egy nagyobb épület bejárata mellett voltak eltemetve, amely épület ~11 méter széles és ~46 méter hosszú volt, és amely egyes német régészek szerint az Alpoktól északra elterülő vidék legnagyobb bronzkori épülete lehetett.

Hasonló, de méreteiben valamivel kisebb épület került elő a Lipcse közelében található Zwenkauban is. Ezek a nagyméretű házak egy-egy település központjában álltak. A legtöbb kiemelt épület, és a lakóépületek is, tekintélyes mennyiségű faanyag felhasználásával készültek. A falakat, a tartógerendákon kívül, paticsból készítették, az épületekre pedig nyeregtetőt húztak. A tetőt egyébként szalmával fedték be.

Nemcsak lakóépületek kerültek feltárásra, hanem előkerültek a gabonatárolásra alkalmas magtárnak szolgáló objektumok is. A fontosabb településeket, amelyek alighanem politikai szerepet is játszottak, földsánc vette körül, kiváló példa erre Bruszczewo Nagy-Lengyelországban, vagy Radłowice Sziléziában.

Véső, baltafejek, spirális karperecek és kardok, amelyek a nebrai koronggal együtt kerültek elő

Ezeknek a településeknek a gazdagsága annak köszönhető, hogy a kultúra népességének kedvező földrajzi helyzetéből kifolyólag kezében tartotta a legfontosabb európai fémkereskedelmi utakat. Az Únětice-kultúra Kelet-Németországban, Csehországban, Lengyelország délnyugati részén, Sziléziában terjedt el, de Szlovákia, Ausztria és Magyarország területéről is kerültek elő leleteik. Kereskedelmi kapcsolataik a Brit-szigeteken lévő Wessextől egészen a Kárpát-medencéig, Skandináviától a Balkán-félszigetig terjedtek.

Igen fontos versenyelőnyük volt a kortársaikkal szemben, hogy a kezükben tartották az akkor ismert ónbányákat, amelyek az európai kontinensen voltak, márpedig a bronz elkészítéséhez az ón nélkülözhetetlen alapanyag. Talán az ebből befolyó gazdagság teremthette meg az alapját annak, hogy a számtalan bronzkincs mellett olyan ismert tárgyakat is előállítsanak, mint a nebrai korong.

1. Kezdeti botladozások
2. Kincsek, házak, telepek
3. A nebrai korong
4. Hívogat a túlvilág

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

9. Végvári harcok Magyarországon a török ellen
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• A Római Birodalom örökébe kívánt lépni hódításaival II. Mehmed szultán
• Döntő hatással volt Nagy Szulejmán uralkodására kedvenc háremhölgye
• A híres csel előtt már kétszer is bevették Budát Szulejmán seregei
• Páncél helyett ünneplőbe öltözve indult az utolsó rohamra Zrínyi Miklós
• A törökök szerencsenapja: augusztus 29.
• Lefejezett foglyok a hódoltság határvidékéről
• Hétvégi várkalauz: Nagykálló
• Hétvégi várkalauz: Szikszó
• Müezzin hívhatta imára a csókakői janicsárokat