Így győzött novemberben a „nagy októberi szocialista forradalom”

2018. november 7. 10:58 MTI

101 éve, 1917. november 7-én (az Oroszországban akkor használatos Julián-naptár szerint október 25-én) „győzött a szocialista forradalom” Oroszországban. Ennek következtében kitört a polgárháború a bolsevikok és a demokratikus erők, valamint a régi rend hívei között, a külföldi intervencióval tarkított harc 1921-ig tartott, s végül a bolsevik hatalom győzelmével zárult.

Korábban

Az első világháború véres és kilátástalan harcaiba belefáradt hatalmas országban sztrájkok és tiltakozások után, 1917. március 12-én (a Julián-naptár szerint február 27-én) győzött a polgári demokratikus forradalom, három nappal később lemondott II. Miklós cár. Ezután kettős hatalom alakult ki a mensevik és népi forradalmár (eszer) befolyás alatt álló, közvetlenül választott tanácsok, a szovjetek és az ideiglenes kormány között. A két hatalom eleinte együttműködött, a kormányba a szovjetek is delegáltak tagokat, de csakhamar kormányválság alakult ki. Áprilisban hazatértek az emigrációból a bolsevik vezetők (Lenin, Trockij, Zinovjev és Buharin), és Lenin nyomban kiadta áprilisi téziseit, melynek kulcsmondata a következő volt: „Semmiféle támogatást az ideiglenes kormánynak, minden hatalmat a szovjeteknek.”

Májusban tíz polgári (kadet, oktobrista), valamint hat szovjetminiszternek (eszerek és mensevikek) még sikerült egy “nagykoalíciós” kormányt alakítania, ennek vezetését június végén vette át Kerenszkij. Meghozták a legfontosabb intézkedéseket: földosztás, a háború befejezése, szólás-, sajtó-, egyesülési és sztrájkszabadság. A demokratikus köztársaságról, a munkásellenőrzésről, a földesúri földek magántulajdonának megszüntetéséről és a háború befejezéséről szóló bolsevik propaganda azonban megtette a hatását. Május végétől folyamatos tüntetések kezdődtek az ideiglenes kormány ellen, ezeket az eszer és mensevik többségű első oroszországi szovjetkongresszus betiltotta. A kettős hatalom júliusban véget ért, a bolsevik felkelési kísérletet leverték, Leninnek is Finnországba kellett menekülnie.

Szeptember 14-én kikiáltották a köztársaságot, de a cári rendszer megdöntését követően az ország csak rövid időre került a polgári szabadság állapotába. 1917. október 10-én a bolsevik vezetés úgy döntött, hogy az október végére (a Gergely-naptár szerint november elejére) tervezett II. szovjetkongresszus előtt sor kerül a fegyveres hatalomátvételre, amelyet a kongresszus törvényesít. A terv kiszivárgott, s a kongresszus megnyitását október 25-re (november 7-re) halasztották, hogy a mensevik és az eszer többség biztosan odaérjen. A bolsevikok nem vártak tovább, kész tények elé akarták állítani a tanácskozást. Október 24-én (november 6-án) este Szentpétervárott megkezdődött a felkelés.

Elfoglalták a főváros legfontosabb stratégiai pontjait, a Péter-Pál erőd helyőrsége átállt, éjszaka körülzárták a kormány székhelyét, a Téli Palotát, ahonnan Kerenszkij miniszterelnök elmenekült. Miután a bennrekedt miniszterek nem adták meg magukat, a szovjet történetírás szerint az Auróra cirkáló ágyúi adtak jelet a sikeres ostromra, az ideiglenes kormányt foglyul ejtették. Október 25-én (november 7-én) a Forradalmi Katonai Bizottság bejelentette az ideiglenes kormány megdöntését. Aznap este ült össze a Szovjetek II. Összoroszországi Kongresszusa, amelyen a 670 küldött több mint fele bolsevik volt. A hasztalanul tiltakozó mensevik és az eszer küldöttek kivonultak, a bennmaradt bolsevikok pedig elfogadták azt a dekrétumot, melynek értelmében minden hatalom a szovjetek kezébe megy át.

November 8-án elfogadták a békéről és a földről szóló határozatokat is, a szovjetkongresszus bolsevik kormányt választott, a Népbiztosok Tanácsának elnöke Lenin lett. A mensevikek és eszerek létrehozták a Hon- és Forradalommentő Bizottságot, de rajtuk kívül is minden demokratikus párt követelte az alkotmányozó gyűlés összehívását. A bolsevik válasz az Összoroszországi Rendkívüli Bizottság (Cseka, azaz a politikai rendőrség) létrehozása volt december elején, de 1918. január 18-ára mégis összehívták az alkotmányozó gyűlést. A novemberi választásokon a mensevikek, az eszerek és az őket támogató két kis párt 62, a bolsevikok alig 25 százalékot kaptak. Az alkotmányozó gyűlésben az eszerek voltak többségben, de a testület első és utolsó ülése alig 13 órát tartott.

Miután nem szavazták meg a második szovjetkongresszusnak a bolsevikok által beterjesztett határozatait, a bolsevikok kivonultak. Helyükre katonák érkeztek, akiknek vezetője hajnali öt órakor közölte a házelnökkel: fáradtak, ezért azt javasolják, hogy mindenki menjen haza. Ezzel a mondattal véget is ért a demokratikusan megválasztott gyűlés munkája. A bolsevikok a hatalom birtokában a gazdaság irányítására létrehozták a Népgazdasági Tanácsot, amely kimondta a termelés és elosztás munkásellenőrzését, a magánbankok, a külkereskedelem, majd a magánüzemek államosítását, a részvénytőke elkobzását.

A háború mielőbbi befejezése érdekében tárgyalást kezdtek a németekkel és 1918 márciusában aláírták az előnytelen breszt-litovszki békét. A polgárháború felé sodródó helyzetben, 1918 júliusában a szovjetek V. kongresszusán a bolsevik többség a kongresszust a legfőbb hatalmi szervvé nyilvánította. Kitört a polgárháború a bolsevikok és a demokratikus erők, valamint a régi rend hívei között, a külföldi intervencióval tarkított harc 1921-ig tartott, s végül a bolsevik hatalom győzelmével zárult.