Hét történelmi rejtély, amelyre máig nincs magyarázat
2020. augusztus 4. 18:14 Múlt-kor
Korábban
Hol töltötte utolsó perceit Amelia Earhart?
A repülés női úttörője gyermekek és felnőttek, nők és férfiak számára is példaképül szolgál a bátorság, az önbizalom és az újító szellem tekintetében is. Alakját felnagyítja rejtélyes és tragikus végzete: több, mint 80 év után sem tudni szinte semmi biztosat arról, miféle végzet érte őt és navigátorát, Fred Noonant. Vajon életüket vesztették 1937. július 2-án, vagy tovább éltek valahol, és ha igen, meddig?
A páros a Föld körberepülése közben érkezett útja leghosszabb és legveszélyesebb szakaszához, melynek során Új-Guineáról kellett a Csendes-óceán közepén fekvő apró Howland-szigetre repülniük. Éppen annyi üzemanyagot tudtak magukkal vinni, amennyi az úthoz elegendőnek számított, és a korabeli navigációs eszközök nem sok segítséget nyújthattak nekik a végtelen tengerből alig kiemelkedő földdarab megtalálásában.
Az Atlanti-óceán szóló átrepüléséért már világhírű női úttörőnek számító Earhart azt írta egyszer naplójába: „A repülés nem mindig feltétlenül sima ügy, de az élmény megéri ezt az árat.” Kevés repülőgép volt alkalmasabb az út megtételére, mint speciális építésű Lockheed 10–E Electrája: a tartalék üzemanyagtartályokkal, kezdetleges robotpilótával és más extrákkal felszerelt repülőgép az út nagy részét fennakadások nélkül tette meg.
Earhart és Noonan egy hónapon belül teljesítette az út háromnegyedét, és már csak a Csendes-óceánon való átkelés volt hátra ahhoz, hogy a pilótanő a levegő királynőjeként ünnepelhesse közelgő negyvenedik születésnapját. Július 2-án leadott utolsó rádióüzenetében Earhart olyan koordinátákat adott meg, amelyek szerint eltévesztették a Howland-szigetet, utolsó szava a „várj” volt.
Az amerikai haditengerészet hajói két héten át fésülték át a szóba jöhető tengerszakaszt, azonban semmiféle nyomát nem találták meg az Electrának. A hivatalos, és legszélesebb körben elfogadott változat szerint Earhart és Noonan a tengerbe zuhantak – legkésőbb akkor, amikor elfogyott az üzemanyaguk –, és vagy az ütközésben vesztették életüket, vagy a vízbe fulladtak.
Sokan nem nyugodtak be azonban az elmúlt évtizedek során ebbe a narratívába. 1940-ben 13 emberi csontot – köztük egy koponyát – találtak a ma Kiribatihoz tartozó Nikumaroro szigetén, amely akkoriban lakatlan volt. A korallatoll több, mint 600 kilométerre található a Howland-szigettől.
A tragikus kép, mely szerint Earhart kényszerleszállást hajtott végre a mindentől távoli szigeten, majd az elemek vagy az éhség áldozatává vált, azonban valószínűleg hamis: a csontok az orvosi vizsgálat szerint egy „izmos, európai férfihoz” tartoztak, akinek testmagassága elmaradt mind Earhartétól, mind Noonanétól.
1991-ben egy repülőgéptest darabjai kerültek elő a szigeten, azonban ez könnyen tartozhat szinte bármilyen második világháborús roncshoz is – magából az alumíniumból nem lehet megállapítani, hogy 1937-ben, vagy néhány évvel később került oda. A felfedezés mindazonáltal elegendő volt ahhoz, hogy újra felkeltse a közvélemény érdeklődését a rejtély iránt.
A TIGHAR nevű amerikai keresőcsapat azóta rendszeres expedíciókat indít a távoli szigetre, és azt is állítja, 57 különböző, innen származó rádiójelet is fogtak a világ különböző pontjain az Earhart eltűnését követő hetekben. 2017-ben keresőkutyákkal vizsgálták át a szigetet, és bár a kutyák egy fánál emberi maradványok jelenlétét jelezték, a kutatók nem találtak semmit.
Legutóbb 2019 őszén végzett Nikumarorón csúcstechnikával megtámogatott nagyszabású keresést Robert Ballard, a Titanic roncsának világhírű megtalálója, azonban végül ő is üres kézzel távozott.
Mi történt tehát Amelia Earharttal és Fred Noonannal? Biztos válasz továbbra sincsen, és hacsak valamilyen véletlen folytán nem bukkan elő újabb nyom, ez valószínűleg így is marad.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
8. Budapest világvárossá fejlődése
II. Népesség, település, életmód
- Időutazás a millenniumi ünnepségekre: 125 éve utazunk a Ligetbe a föld alatt
- Sokáig csak esernyővel lehetett átmenni a budai Alagúton
- Egykor a Városliget zenepavilonjai nyújtották a főváros legnépszerűbb szórakozását
- A gazdag és szegény gyermekek egyaránt birtokba vették a Városligetet a „boldog békeidőkben”
- Széchényi Ödön víziója által a világ második siklójával büszkélkedhet a főváros
- Az idők során szinte minden sportra biztosított lehetőséget a Városliget
- 800 mázsa lőport adott Ferenc József a budai Alagút építéséhez
- A kiállítások és vásárok hozták el az éjszakai fényt a Városligetbe
- Ostromok és újjáépítések kísérik végig a Vigadó történetét
- Kiátkozás és birodalmi átok: Luthert semmi sem tántorította el reformszándékaitól tegnap
- Halálos ágyán esküdött I. József a feleségének, hogy felhagy a hűtlenséggel, ha túléli a himlőt tegnap
- Alig volt olyan időszak az Akropolisz történetében, amikor nem fenyegette pusztulás tegnap
- Október 9-én kezdődik a negyedik Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál tegnap
- Bemutatták a Magyarország 365 fotópályázat albumát tegnap
- Utópia helyett csak elviselhetetlen szenvedést hozott a Vörös Khmer uralma tegnap
- Két nap alatt szorították vissza a Disznó-öbölben partra szálló erőket tegnap
- Pénzfeldobással döntötték el a Wright fivérek, hogy melyikük repülhet először 2024.04.16.
