Halászhajók is mentették a szövetséges katonákat Dunkerque-nél

2022. május 26. 20:20 Csernus Szilveszter

Korábban

Kölcsönösen előnyös szövetséget kötött az Egyesült Államok és az olasz alvilág a II. világháborúban
A német hadseregnek minden erejére szüksége volt a varsói gettófelkelés leveréséhez
Nem várt irányból érte Franciaországot a II. világháborús náci csapás

A kétségbeesés napjai

Előrevetítette az eseményeket, hogy éppen a Halt Order napján, május 24-én kezdték meg a norvégiai Narvik brit és francia erőinek evakuálását is. Május 26-ra Anglia déli partjainál majdnem 900 hajót sikerült sebtében összegyűjteni a hadművelet első két napja alatt: nagyobb halászhajók, vitorlások, bárkák, temzei kompok és luxushajók álltak szolgálatba.

Az angol, francia, lengyel és holland hajókat a Brit Királyi Haditengerészet és a francia tengeri haderő 40 rombolója és számos aknaszedője egészítette ki a James Stopford fregattkapitány parancsnoksága alatt álló flottában. Churchillék úgy számoltak, hogy mintegy 45 ezer ember menekíthető ki a dunkerque-i katlanból, mielőtt a németek elvágják őket a tengertől.

Nagyrészt a hősies, nem egyszer az utolsó lőszerig tartó védekezés és a Lille-t a hónap végéig védő 1. francia hadsereg kitartása tették lehetővé, hogy felülmúlják a kabinet számításait, nem beszélve persze a brit Királyi Légierő (Royal Air Force – RAF) szerepéről.

Május 28-ra a katlanban küzdők elvesztették Calais kikötőjét, így már csak a dunkerque-i maradt a kezükön, amelyben a Luftwaffe már így is tetemes károkat okozott. Ugyanaznap tette le a fegyvert a belga hadsereg és adta meg magát (az ezért árulónak kikiáltott) III. Lipót király, szinte pontosan ugyanott, ahol apja, I. Albert király 1914-től négy éven át tartani tudta a Belgiumból megmaradt területet.

Maxime Weygand francia főparancsnok ekkor még egyszer megpróbálta szárazföldön felmenteni a bekerített erőket: a Charles de Gaulle vezette 4. páncélos hadosztály mintegy száz tankja azonban csak részsikereket tudott elérni, a páncélos folyosó áttörhetetlennek bizonyult. Mikor Churchill 31-én a francia fővárosba érkezett, már tudta, hogy a Brit-sziget megvédésére kell készülnie, Franciaország eleste ugyanis sejthető volt.

Túlzsúfolt hajók szállították az evakuáltakat

Ekkorra már naponta annyi brit, francia és a harcot folytató belga katonát szállítottak a Csatorna túlpartjára, mint amennyire a brit vezetés összesen számított, amiben nem kis része volt a közelből felszálló RAF pilótáinak is, akik nem engedték át a németek kezébe a légi fölényt. A Dynamo-hadművelet első napjaiban még a felhőzet is segítette a szövetségeseket, azonban június hónap beköszöntével be kellett szüntetniük a nappali szállításokat.

A Dunkerque-i kikötő félig lerombolt állapota tette nélkülözhetetlenné a kisebb hajók szerepét. Az alacsony fekvésű úszólétesítmények ugyanis könnyebben cikáztak az épen maradt mólók és a nyílt tengeren várakozó hajók között, sőt általuk nemcsak a kikötőből, hanem a több kilométeres partszakaszról is menekítették az embereket: a katonák a homokos vízpartról egyszerűen csak besétáltak, vagy beúsztak a kisebb hajókig. Az evakuáltak közel egyharmada került így fedélzetre.

A kikötői evakuációt három aknamentesített útvonalon bonyolították, amelyek az X, Y és a Z fedőneveket kapták. Ezeken 72, 102 és 161 kilométeres távot tettek meg a hajók Dunkerque és a biztonságot jelentő Dover között.

Június 3-ra a BEF több mint 200 ezer katonája már átjutott a menedéket jelentő Brit-szigetre, ugyanakkor még lehetőség volt a várost védő francia sereg egy részének megmentésére is. Ezt éjjel végre is hajtották: a 3:30 perckor kifutó HMS Shikari volt az utolsó menekültekkel megrakott hajó a Dynamo-hadművelet keretében, ezzel 25 ezer franciát sikerült az utolsó nap során még időben kimenteni. Június 4-ének délutánján a brit vezetés bejelentette a hadművelet végét, a maradék harcoló alakulatok pedig megadták magukat.

előző oldal következő oldal 3 / 4