Hadvezérként és politikusként sem tűrt ellentmondást Wellington hercege

A "szipoj tábornok"

Mornington earljének fia volt, s Írországban nőtt fel. Etonban és a franciaországi Angers katonai akadémiáján tanult, majd 18 évesen zászlósként lépett a hadseregbe. Hamarosan az írországi kormányzó szárnysegédje lett és bekerült az ír alsóházba. Miután sikertelenül próbált vagyonos feleséget szerezni vagy jövedelmező civil állást találni, örömmel indult 1796-ban ezredével Indiába.

A negyedik angol-majszuri háborúban a hadosztályparancsnoki tisztig emelkedett, a Maratha Szövetséget legyőzve kiterjesztette a brit fennhatóságot. Sikereiért III. György király 1804-ben lovagi címet adományozott neki, igaz, nagy ellenfele, Napóleon később csak "szipoj tábornokként" emlegette. Angliába hazatérve képviselő, majd az írországi ügyek titkára lett, 1806-ban megnősült. Kormánytagként is a hadseregben maradt, részt vett a napóleoni kontinentális zárlat megtörésére és a dán flotta megszerzésére indított sikeres akcióban. Szigorú parancsnok volt, nem bánt kesztyűs kézzel alárendeltjeivel, azok mégis tűzbe mentek érte, mert mindig gondoskodott megfelelő ellátásukról, a csatákban pedig igyekezett minimalizálni a veszteségeket. Hadjáratait rendkívül alaposan tervezte meg és készítette elő, egyszerre volt óvatos és bátor.

Amikor 1808-ban a portugálok felkeltek a hatalma csúcsán álló Napóleon ellen, Wellingtont küldték támogatásukra. Bár csak 10 ezer emberrel érkezett meg, Lisszabonnál legyőzte a francia Junot tábornokot. A következő évben fényes győzelmet aratott Portó mellett és benyomult Spanyolországba, de Madridot nem tudta elfoglalni. Visszavonulva Lisszabon közelében megvédte erődített állásait, majd 1812-ben ismét támadásba lendült. Salamancánál "40 perc alatt győzött le 40 ezer franciát", s bevonult Madridba, majd teljesen kiverte ellenfeleit az Ibériai-félszigetről. Utolsó csatáját 1814 áprilisában vívta - Napóleon akkor már lemondott, de a hír még nem ért el a hadszíntérre.

Győzelmei nyomán vikomt, márki, tábornagy, a Térdszalagrend lovagja lett, Wellington hercegeként élete végéig a Lordok Házának tagja lett, s félmillió fontot szavaztak meg neki a nemzet ajándékaként. A párizsi béke után brit követ lett a trónjukra visszatérő Bourbonok mellett, 1815-ben ő is részt vett a bécsi kongresszuson.

1. A "szipoj tábornok"
2. Döntő csapás Waterloonál

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

­ősz
Múlt-kor magazin 2020

• Öltözködés és szépségápolás a császárkori Rómában
• Hét halálos divattrend
• Galgamácsa királyi vadászkastélya
• Divat a második világháborútól a rendszerváltásig
• Aki elhozta Párizst Budapestre
• A Mona Lisa titokzatos elrablása 
• Titokzatos óriáshordók Pest-Budán
• A darázsderék tündöklése és bukása
• Rubens fejedelmi falvédői