Fabergé is megörökítette egy tojásán a birodalmat átszelő transzszibériai vasutat

A transzszibériai vasút építése

A keleti és nyugati irányból haladó építők 1901. november 3-án találkoztak. Az építkezés emberfeletti erőfeszítést követelt, mert szélsőséges időjárási körülmények között, szinte lakatlan, földrésznyi területen kellett a síneket lefektetni, számos munkát csak kézi erővel lehetett végezni.

A munkálatok 9600 építőmunkással indultak el, de volt olyan időszak, amikor a szakmunkások és a mérnökök mellett 80 ezer elítélt, katona és paraszt dolgozott a vasútépítésen.

Az első szerelvény 1903. július 13-án indult el a Szentpétervár és a távol-keleti Vlagyivosztok közötti útra, és a 9508 kilométert 16 nap alatt tette meg. A Bajkál-tavat elkerülő szakasz csak 1905 októberére készült el, addig a szerelvényeket kompon szállították át a tavon.

A vasútvonalat teljesen csak 1916 októberére fejezték be, addig évente mintegy 670 kilométernyi vágányt fektettek le. A gyors ütemben folyó munkálatok költségei csillagászati összegre, 1,5 milliárd aranyrubelre rúgtak.

A világ leghosszabb vasútvonalának jelenlegi hossza 9289 kilométer (a tarifarendszer miatt a jegyért 9298 kilométer után kell fizetni), a kiinduló állomás Moszkva Jaroszlavli pályaudvara. (Az 1917. évi forradalomig a vasút Szentpétervárról indult, és egy rövid ideig – az 1904–1905-ös orosz japán háborúig – végállomása Port Arthur volt.)

Jelenet a vasútvonal hőskorából (1904)

A vasút két kontinensen fut keresztül, Európában 1777, Ázsiában 7512 kilométert tesz meg, a két földrész közti határvonalat Pervouralszk város közelében egy obeliszk jelzi. A 87 megálló között öt milliós nagyváros fekszik – Moszkva, Perm, Jekatyerinburg, Omszk és Novoszibirszk –, jó néhányat azonban a térképen is nehéz megtalálni.

A legnagyobb állomás az 1940-ben épült novoszibirszki, amely sokáig a Szovjetunió legnagyobb pályaudvara volt. A vonat megáll a világ egyetlen, márványból épült vasútállomásán is, a Bajkál-tó melletti Szljugyanka városkában. A vágányok 207 kilométer hosszan futnak a Bajkál-tó mellett, amely 1637 méteres legnagyobb mélységével a világ legmélyebb tava, az utolsó 39 kilométert pedig az Amuri-öböl partján teszi meg a vonat.

A „Transzszib” útja 16 nagyobb folyót keresztez, köztük van a Volga, a Káma, az Ob, a Jenyiszej, az Oka és az Amur. Utóbbi ekkor már mintegy 2 kilométer széles, a szerelvény áthalad a Hornak fölött is, amelynek a legnagyobb a vízszint-igazodása (9 méter), a Hilok pedig arról ismert, hogy 1897-ben áradásával nagy pusztítást végzett a Bajkálon túli vonal nyugati részén.

1989-ben a vasút Ufa környéki szakaszán történt hatalmas gázrobbanás, a balesetben több mint hatszázan vesztették életüket.

A transzszibériai vasútvonal legnyugatibb állomása Moszkva, a legkeletibb Habarovszk, a legdélibb Vlagyivosztok, a legészakibb Kirov – de nem ez a leghidegebb pont, hanem a Bajkálon túli Mogocsa, ahol -62 Celsius-fokot is mértek. A vasútvonal legmagasabbra a Bajkálon túli Jablonova hegységben kapaszkodik (1040 méterre), Vlagyivosztok előtt 30 kilométerrel viszont egy rövid szakaszon a tengerszint alatt néhány méterrel fut.

A Bajkál-tó partján (Kép forrása: Wikipédia/ Sorovas/ CC BY-SA 3.0)

Leghosszabb hídja, amely az Amur felett ível át, több mint 2,6 kilométer; összesen 15 alagúton halad át (a leghosszabb mintegy 7,2 kilométer), illetve nyolc időzónát keresztez, így az utasoknak minden nap órát kell állítaniuk.

A vasutat széles, 1524 mm-es nyomtávval építették az európai 1435 mm-essel szemben, és kezdetben csak egy vágánnyal, így a forgalom egyszerre csak egy irányban bonyolódhatott. A teljes villamosítás 2002 decemberében fejeződött be, ma már a legmodernebb szerelvényeken légkondicionálás, zuhanyzókocsi és televízió szolgálja az utasok kényelmét. A fülkék két-, illetve négyágyasak, a helyjegy csak egy ágyra jogosít a közös hálókocsiban.

Ma már nem feltétlenül kell a vonatra szállni ahhoz, hogy valaki átélje az élményt, az interneten ugyanis virtuálisan követhető az utazás, az érdeklődők a vonatok belsejéről is tájékozódhatnak a világhálón.

A több mint 9 ezer kilométeres távolságot a leggyorsabban – 6 nap, 1 óra és 59 perc alatt – a Rosszija-expressz teszi meg. A transzszibériai vasút a teherszállítás szempontjából is igen jelentős – a Moszkva és Vlagyivosztok közötti vonalon évente több mint 120 millió tonna árut szállítanak.

A világ leghosszabb vasútvonala a filmeseket is megihlette, forgattak róla dokumentumfilmet, és több játékfilmnek is helyszíne. Az utolsó orosz cári ékszerész, Carl Peter Fabergé egyik ékszertojása egy felhúzható kis aranyvonatot rejtett, a tojást körbevevő szürke szalagra pedig a vasút térképét rajzolták.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Múlt-kor történelmi magazin

• Forró magyar őszök – megjelent a Múlt-kor őszi száma
• Trianon előtt - határon túl: megjelent a Múlt-kor tavaszi száma
• A szabadság kapujában – megjelent a Múlt-kor őszi száma
• Holokauszt 1944-ben: megjelent a Múlt-kor tavaszi száma
• Páratlan párok: megjelent a Múlt-kor téli száma
• Horthy Miklós ingadozó trónkérdései
• Rákosi 1956 utáni ismeretlen levelei
• A Hunyadi-dinasztia tündöklése és bukása
• Kulisszatitkok az Egri csillagok forgatásáról