Expedíció a mocsaras pokolban – így találta meg Stanley Livingstone-t

2016. november 16. 08:25

1871 márciusában Henry Morton Stanley elindult az afrikai Bagamoyo kikötőjéből a szó szerinti ismeretlenbe, hogy megtalálja a három éve magáról hírt sem adó skót kutatót, David Livingstont, aki mindenféle nyom nélkül tűnt el Afrika szívében. A fiatal, mindössze 30 esztendős, tettre kész, karrierista újságíró Stanley a New York Herald megbízásából utazott el a fekete kontinensre. A walesi születésű, törvénytelen gyermekként felcseperedő, igen kalandos életet élő zsurnaliszta dolgozott hajósinasként, tengerészként, harcolt az amerikai polgárháború mindkét oldalán, a britekkel eljutott Etiópiába és a spanyol polgárháborúból is tudósított. „Bárhol is legyen Livingstone, bizonyos, hogy nem fogom feladni a hajszát. Ha életben van, fogják még hallani a szavait, ha pedig halott, akkor is megtalálom, és hazaviszem a csontjait” – írta Henry Morton Stanley a New York Herald szerkesztőjének. 145 évvel ezelőtt, 1871. november 10-én végül megtalálta az elveszett kutatót, és feltehette neki azóta már emblematikussá váló kérdését.

Korábban

„Dr. Livingstone, ha nem tévedek?”

Amikor Stanley megkezdte a cseppet sem veszélytelen küldetését, túlzás nélkül állítható, hogy David Livingstone volt a legismertebb afrikai felfedező. A skót utazóról és misszionáriusról szinte mindenki tudta akkoriban, hogy még 1843-ban túlélt egy oroszlántámadást, feltérképezte a Zambézi-folyót és gyakorlatilag átgyalogolt a fekete kontinens egyik partjától a másikig. 1866-ban belekezdett élete egyik legnagyobb vállalkozásába: meg akarta keresni a Nílus mesésnek mondott forrásvidékét.

A misszió sorsáról 1866 és 1871 között csupán szóbeszédek kerültek nyugatra, például néhány elszökött kísérője azt terjesztette, hogy a bennszülöttek megölték a felfedezőt, az utolsó két-három évben pedig semmilyen kézzelfogható bizonyíték nem volt arról, hogy a skót életben van. Sokan Európában már kész tényként kezelték halálát.

Livingstone utolsó ismert tartózkodási helye a Tanganyika-tó partja volt, így a Herald-expedíció is erre vette az útját. Március és október között a harcok gyötörte, szegénységben sínylődő dzsungelben vezetett az útjuk, amely során a cecelegyek, valamint a krokodilok támadásai rengeteg állat pusztulását eredményezték, és több tucatnyi hordár szökött meg a karaván mellől, vagy halt meg a mocsaras pokol betegségei következtében. Stanley maga is elkapta a vérhast, a himlőt és a maláriát, ennek ellenére nyaktörő ütemben hajszolta embereit. Végül októberben több mint ezer kilométer megtételét követően megérkeztek a Tanganyika melletti Ujiji falu mellé, amely ma Tanzániához tartozik.

Miután számos, egy Ujijiben élő fehér emberről szóló pletykát hallottak, Stanley felvette legelegánsabb ruháját és társaival elindult a faluba, ahol megpillantott egy helyiek által körbevett, beteges, európai kinézetű embert, akinek arcát hosszú ősz szakáll borította, feje tetejét pedig rakoncátlan tincsek borították. Odament hozzá, kezet nyújtott, és feltette a már bizonyára sokak által jól ismert kérdést (holott sejthette, hogy ezer kilométeres körzetben esély sincs arra, hogy más fehér emberrel találkozzék): „Dr. Livingstone, ha nem tévedek?” (Más fordításokban: „Dr. Livingstone, nemdebár?”, „Ugyebár Dr. Livingstone-hoz van szerencsém?”) Az idegen igenlő választ adott, Stanley pedig megkönnyebbült sóhajjal vette tudomásul sikerét: „Hálát adok Istennek, amiért láthatom Önt, doktor”.