Érintetlen, gazdag etruszk sírra bukkantak

2015. december 7. 15:36

Rendkívül jó állapotban fennmaradt, gazdag mellékletekkel ellátott etruszk sírra bukkantak olasz régészek az Umbria tartománybeli Città delle Pieve mellett. A sírban szarkofágok mellett egy titokzatos márványfejet is találtak. A kutatók szerint ez lehet a közelmúlt egyik legnagyobb régészeti felfedezése.

Korábban

Az i. e. 4. századra datálható sírra egy földműves talált rá, miközben az ekéjével dolgozott a Perugiától mintegy 50 kilométerre, délnyugatra található Città delle Pieve közelében. „Teljesen váratlanul ért minket a felfedezés. A terület messze van a sírrablók által kedvelt lelőhelyektől, és a sír valóban érintetlen” – mondta el Clarita Natalini, az umbiriai régészeti felügyelet munkatársa a Discovery Newsnak.

A régészek csak nagyon ritkán találnak érintetlen etruszk sírokat, amelyek azzal kecsegtetik a kutatókat, hogy segítségükkel többet megtudhatnak az ókor egyik legcsodálatosabb és egyben legrejtélyesebb kultúrájáról. Közvetve az etruszkok tanították meg a franciáknak, hogyan kell jó bort készíteni, a rómaiaknak, hogy hogyan kell utakat építeni, és az írás művészetét is ők kezdték el terjeszteni Európában. A kultúra felvirágzása i. e. 900 körül kezdődött, és az etruszkok öt évszázadon át uralták az Appennini-félsziget jelentős részét. A művészetről, mezőgazdaságról, valamint a fémmegmunkálásról és kereskedelemről is ismert etruszk kultúra az i. e. 5. század környékén, Róma felemelkedésével párhuzamosan indult hanyatlásnak. I. e. 300-100 között Róma aztán az etruszkokat is magába olvasztotta.

Mivel az etruszkok nem indoeurópaiak, különös nyelvük gyakorlatilag kihalt (semmilyen etruszk nyelven írt irodalmi emlék sem maradt fenn), a nép történetét az ókor egyik legnagyobb talányaként tartják számon. Amit tudunk róluk, azt a feltárt temetkezési helyeiknek köszönhetően tudjuk. A nemrég megtalált etruszk sír nagyban hozzásegítheti a kutatókat a kultúra megértéséhez. Amikor Natalini és csapata a sír bejáratához vezető folyosón át megközelítette a lelőhelyet, egy tökéletesen lezárt, dupla kőajtóval találta szembe magát.

A sír egy 16 négyzetméteres, négyszög alaprajzú helyiség, amelyben a kutatók többek között két kőkoporsót, négy márványurnát, valamint egyéb mellékleteket találtak. Natalini és kollégái az egyik szarkofágon talált feliratok közül eddig a Laris szót tudták megfejteni, amely egy gyakori etruszk férfinév volt. Az egyik szarkofág tehát egy férfi csontvázát rejti. Natalini és csapata reméli, hogy több információt is megtudnak majd a férfiról, többek között családnevét, szülei nevét, és talán még életkorát is.

A másik, festett gipsszel fedett szarkofágon szintén található egy felirat. Sajnálatos módon azonban a gipszen lévő felirat megrongálódott, és az egyes darabkák összeillesztése nem könnyű feladat, így kérdéses, hogy valaha is olvasható lesz-e, mi állt a koporsón. A háromtonnás, közel két és fél méter hosszú koporsó továbbra is le van zárva. A kutatók arra számítanak, hogy ebben is egy csontváz lapul.

A régészek emellett egy rejtélyes, gyönyörű nőt ábrázoló márványfejet is találtak. A kutatók egyelőre nem tudják, hogy mi lehetett a szoborrészlet funkciója, de úgy vélik, talán az egyik elhunyt emlékére készítették. A sírt további mellékletek, többek között agyagedények, miniatűr fogadalmi vázák és kerámiaedények is színesítik, amelyeket feltehetően a túlvilági élet során felhasználandó ételtároló eszközöknek szántak, és a kutatók még négy, hamvakkal teli urnát is találtak, amelyek közül három gyönyörűen van kidolgozva.

Az egyik urnafedél a félmeztelen elhunytat ábrázolja, amint egy virágnyaklánccal a nyakában két párnán fekszik. Jobb kezében egy jellegzetes áldozati ételt, paterát tart. A fellelt bizonyítékok alapján a sír egy, a közeli etruszk erősségből, Chiusiból származó arisztokrata családé lehetett. A szarkofágot és a többi mellékletet restaurálás és további vizsgálatok elvégzése érdekében a Città delle Pieve-i múzeumban szállították.