Eltörölte az utókor Ehnaton vallási forradalmát

Ehnaton szobra. (Wikipédia / Gérard Ducher / CC BY-SA 2.5)

Aton, az egyetlen

Az ókori egyiptomi XVIII. dinasztia tízedik fáraójának, IV. Amenhotepnek, a későbbi Ehnatonnak (Kr. e. 1353–1336) az egyiptomi hitvilágra és a társadalmi szokásokra gyakorolt hatása még évszázadokkal a halálát követően is élénkén élt az emberek emlékezetében.

Az eretnekként megbélyegzett, a világ legkorábbi monoteista vallásának bevezetésén fáradozó fáraóval nem bántak kesztyűs kézzel kortársai: nevét – családtagjaiéval egyetemben – eltüntették, kivakarták a falfeliratokból, szobrainak arcát összetörték.

A rebellisnek és zsarnoknak kikiáltott, egyszerre őrültnek és zseninek tartott Ehnaton emiatt is válhatott Egyiptom történetének egyik legérdekesebb, ugyanakkor legvitatottabb szereplőjévé.

IV. Amenhotepet – aki a legújabb kutatások szerint legalább nyolc éven át osztozkodott hatalmán apjával, III. Amenhoteppel – hivatalosan az egyik legrégebbi isten, Ámon koronázta meg Thébában, azonban már uralkodásának legelején megjelent Aton, akinek tiszteletére a karnaki templom (ez volt Ámon központja) tőszomszédságában – nem kevés bosszúságot okozva a „régi” hit követőinek – megépítette Gempaatent.

Ehnaton megfogalmazta felismerését: szerinte az élet forrása nem Ámon, hanem a Nap és annak fénye, sugarai teremtik meg a valóságot és osztják fel szakaszokra a napokat és az évet. Aton a mindenség teremtője, ő ad életet mindennek.

Bár Aton nem volt teljesen ismeretlen az egyiptomiak számára, kultuszának kizárólagossá tétele annál nagyobb megütközést keltett a hívők körében. A fáraó már uralkodása első éveiben kezdte háttérbe szorítani a többi istent, a királyi palotába pedig hamarosan már nem tértek vissza Ámon papjai, helyüket héliopoliszi Aton-papok vették át.

Nofertiti királyné gipszből és mészkőből készült mellszobra (Kr. e. 1340 k.)

Az egyiptomiaknak nehéz volt követniük királyuk gondolatmenetét, mivel az ő istenfogalmuk egy mindenki számára elérhető, közeli isten köré szerveződött, Amenhotepé azonban merev és elvont volt, és figyelmen kívül hagyta az évezredes hagyományokat.

Szokatlan volt felesége, Nofertiti szerepe is. Nofertiti volt az egyistenhit kialakítását célzó vallási-kulturális reform ideológusa, akinek a nevét megváltoztatta Neferneferuatonra („Aton legszebbje”) és már-már társuralkodóként tekintettek rá – erre utal, hogy nevét két kartusba írták, holott addig ez csak a fáraók kiváltsága volt. A templomi szolgák szerint Nofertiti olyan kultikus aktust is végezhetett, amely hagyományosan csak a fáraóknak volt megengedett.

1. Aton, az egyetlen
2. Új főváros – áldozatokkal
3. A régi istenek bosszúja?

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

24. A két világháború közötti diktatúrák és ideológiájuk
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Argentínában sem menekülhetett sorsa elől a „végső megoldás” végrehajtója, Adolf Eichmann
• Amnéziát tettetett, de a nürnbergi tárgyalásra „visszatért” az emlékezete Rudolf Hessnek
• A legkülönfélébb okokból csatlakoztak Szálasi mozgalmához annak női tagjai
• Ciánkapszula és pisztoly vetett véget Hitler és Eva Braun másfél napos házasságának
• A bukott Duce maradványain vezette le háborús dühét az olasz nép
• A Führer és a nők – Hitler szerelmi kalandjai nem egyszer tragikus véget értek
• Olaszország átállása adta meg a löketet Magyarország német megszállásához
• Irigységtől fűtve kegyetlenkedett foglyaival Irma Grese, az „auschwitzi hiéna”
• Az ismeretlenségből a világhírnévbe repítette Hitlert a sikertelen sörpuccs