„Élete szomorú, talán ok nélkül az...” Erzsébet királyné anyasága

Elfenekelés „saját fenséges kezeivel”

A soknemzetiségű birodalom későbbi uralkodójának szánt Rudolf gyermekkorában nyolc nyelven tanult az állandó tantárgyai mellett. Mindez napi tizenhárom órányi elfoglaltságot jelentett a számára. A nevelőkkel töltött társas magány az érzékeny és szeretetre vágyó gyermeknek nyomasztó teher volt, s ezt nem ellensúlyozta a szüleivel engedélyezett napi egy-egy órás látogatás sem.

Édesapja egyik elutazása alkalmával Erzsébet azt írta az akkor 12 éves fiának: „Kedves Rudolf, most, hogy a jó papa is elhagyott, igen magányos lehetsz. El tudom képzelni, milyen szomorú vagy.” Fia helyzetét enyhítendő Erzsébet úgy döntött, hosszabb időre Magyarországra utaznak. A Gödöllőn és a budai Kochmeister-villában töltött idő megkönnyebbülést hozott Rudolfnak. A korabeli krónikák feljegyezték, hogy a budai hegyekben töltött három hónap alatt „a felséges asszony itt-tartózkodása alkalmával számtalan jelét adta a gyermekek iránti szeretetének, összegyűjtötte a környékbeli nyaralók gyermekeit, gyermekünnepélyeket rendezett, melyeken maga is részt vett”, mi több, amikor a trónörököst a szomszédos kertből való körtelopáson kapta, önmaga fenekelte el „saját fenséges kezeivel”.

Rudolf gyermekkorában elszenvedett lelki sérülései és az anya-gyermek kötődés kényszerű elégtelensége hozzájárult későbbi neuraszténiájának, felnőttkori függőségeinek és mentális labilitásának kialakulásához. Legalábbis jó néhány életrajzíró ebben látja az 1889-es Mayerlingben bekövetkezett – több forrás szerint vitatott – öngyilkosság legfőbb okát. Rudolf halála után Erzsébet is apátiába zuhant, mély keserűségét jól jellemzi az a kijelentése, hogy Bécsben „most megnyugodhatnak, mert úgy múlok ki, hogy nem hagyok hátra semmiféle nyomot Ausztriában.” Egyetlen fia elvesztését követően – néhány kivételtől eltekintve – élete végéig Mater Dolorosaként, feketébe öltözve „hirdette” gyászát.

Új fejezet Erzsébet anyai életében 1868-ban nyílt, amikor a kiegyezést követően Budán megszületett negyedik gyermeke, Mária Valéria főhercegnő. Szeretetét végre külső befolyásoktól mentesen élhette meg a „magyar gyermeknél”. „Csak most tudom, milyen öröm egy gyermek” – írta Erzsébet, és újdonsült apasága Ferenc Józsefet is nagy boldogsággal töltötte el. A széltől is óvott, dédelgetett gyermek magyar udvartartást kapott, Erzsébet azt is elvárta, hogy gyermeke a szeretett magyar nyelven tanuljon.

A korábbi fájdalmakkal teli, meg nem élhetett anyai szeretet miatt Sisi végtelenül elfogult volt Mária Valériával: „Így csak egyszer szeret az ember az életben. Ilyenkor csak a szeretett lényre gondol az ember, minden, de minden az egyik oldalon, a másiktól nem követel, és nem is vár el semmit” – jegyezte fel. S bár látta lánya hibáit, hiszen Erzsébet „fájlalja, hogy Valéria jelleme olyan, mint a viasz, melybe mindenki belenyomhatja a pecsétjét” – mégis az „ő drága gyermeke volt, akire senki más nem formálhatott jogot”.

Erzsébet egyoldalú anyai rajongása idővel természetszerűleg visszaütött: „a Mamával való gyakori együttlét nyomaszt olykor, túlcsorduló szeretete kényszerrel nehezedik rám, ilyenkor álnoknak és rossznak tartom magam” – írta a kislány a felnőttkoráig vezetett naplójában. Valéria látta, érezte és elfogadta édesanyja szeretetét, az édesapjáért viszont rajongott: „ó-rajongók istene! (Ferenc József) a szobájába hozatta a reggelimet és mellette ehettem. Micsoda boldogság! Tán észrevette, hogy milyen rettentően boldog voltam.”

Erzsébet önmaga megfosztottságaként élte meg, hogy dédelgetett Valériája eladósorba került, hiszen a leendő férj „egész házaséletének egyetlen, igaz örömét veszi el tőle.” Valéria pedig azt jegyezte fel naplójába, hogy anyja azt mondta neki, a házasságkötésekor elengedi a kezét, mert „ha férjhez megyek, soha nem lesz már öröme a velem való találkozásban, olyan, mint azok az állatok, amelyek elhagyják kölykeiket, ha valaki megérintette őket…”

Legkisebb gyermekének házasságkötése után Erzsébet számára lényegében már semmi sem maradt, ami a bécsi udvarban tartotta volna. Életére visszatekintve saját házasságáról keserű következtetést vont le: „amikor 15 évesen, lánygyermek korában eladják, olyan lépést tesz, amit nem is ért, de amit 30 év múlva megbán, de már vissza nem vonhat.” Haláláig Erzsébet a hitében és a nyugtalan bolyongásaiban próbálta lelki békéjét megtalálni.

„Élete szomorú, talán ok nélkül az, mert akár boldog is lehetne… de ki irigyelhetné sorsáért?” – vont mérleget anyjáról Mária Valéria, s ebből is kiérezhető, hogy Erzsébet házasságában és anyaságában érzett lelki magánya a Habsburgokéval nem egyező személyiségjegyeiből és a vele szembeni elvárásoktól való idegenkedéséből fakadt.

1. Nyomasztó feladat
2. Elsütött pisztoly az alvó gyermek feje mellett
3. Elfenekelés „saját fenséges kezeivel”

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2010

• Az aradi vértanúk özvegyei
• Jan van Eyck és a Rózsa-regény
• A végzetes vonzerejű asszony
• Rosszéletű nők kalandjai a szabadságharc idején
• Hová lettek a bűnösök?
• Erős, mint a Bors, avagy az első magyar munkásmozgalmi kalandfilm
• A mélység titka: magyar roncskutatók víz alatti kalandjai Fokvárostól a Balatonig
• Az eredeti Széchenyi az igazi
• Charles Lindbergh pálfordulása a technikai vívmányoktól a környezetvédelemig