Don-kanyar 80: fejezetek egy szemtanú naplójából XVIII.
2023. január 29. 10:49 Múlt-kor
„Láttam a nagy csapást, a zűrzavart, a sereg pusztulását. Láttam a kegyetlenségeket, tehetetlenséget, fejvesztettséget. (…) Nem, nem lehet hűen leírni a szenvedéseket, melyek halálhörgéseikkel beterítették a harcteret és az ég felé kiáltoztak!” – írta műve bevezetőjében vitéz Erdélyi Béla, aki hadnagyi rendfokozatban, embereiért felelős tisztként élte végig a magyar 2. hadsereg katasztrófáját a Donnál a 108/2. század kötelékében. Január 30-áig tartó sorozatunkban az ő Vér és acél – Keleti frontnapló – Don, 1942/43. címen megjelent visszaemlékezéseiből szemlézve emlékezünk a 80 évvel ezelőtt történt borzalmakra.
Magyar honvédek a keleti fronton, 1942. (kép forrása: Fortepan / Gádoros Lajos)
Korábban
1943. január 29.
(folytatás)
I.
Temetési menetnek nézem vonulásunkat. Így mennek elnyújtott sorokban temetni hangtalanul a falusiak. Itt is a bakancsok kopognak csak, azok is össze-vissza. Nincs kedv az ütemtartásra!
A megfagyott hódarabok ropognak a talpak alatt, zörrennek a fegyverek, koccannak a kulacsok. Sima az út, 6 méternyi széles, jéggé taposták rajta a havat a hadak.
Két oldalt másfél méternyi széles hófalak szegélyezik, egyenetlen oldalaikban meg lehet bújni.
De menni kell!
Ameddig ellátunk mindenütt fehérség, száz ezer hókristály csillog-villog, vakítják a szemet. Balra a lapály, rajta sok száz szénaboglya, melyeket még az ősszel raktak-gyűjtöttek össze.
A mellettem menetelő szakaszból valaki figyelmeztetett:
–Hadnagy úr! Balra a lapályon huszárok nyargalásznak!
–Nyargalászni ugyan nem nagyon tudnak, hiszen a lovak hasáig ér a hó! Egy szakasznyian vonulgatnak erre-arra, velünk egy vonalban. Pedig nekik már a falut kéne lőniük, ez a feladatuk! E helyett a havas boglyák mögé húzódva figyelnek és várakoznak. Dehogy akarnak ők figyelmet elterelő akcióba kezdeni! Karabélyaikból még egyetlen lövést sem adtak le, nehogy észre vegyék őket! Vajon hogy fognak ezen feladatuk végrehajtásáról beszámolni az ezredes úrnak?
Valósággal játék lovasoknak tetszettek!
–Szép kis huszár színjátéka ez a mi véres drámánknak! – sóhajtott fel a hadapród.
Az órámra néztem 13 óra harminc perc!
E pillanatban hangzott fel az első ágyúlövés. Meg lehetett állapítani, hogy a mieink a sok száz ágyú közül is, mert ez volt a legközelebb hozzánk. Hallottuk amint áthúzott felettünk a lövedék. De a falun túlra, a hómezőkre csapódott le. Annyit értek a további ágyúlövések is, mint a huszárok!
Magunkra maradtunk! Huszárok, ágyúk, tankok, mind kimaradtak a játékból! És ezek miatt sok bakának kellett meghalnia!
Kedvem lett volna leállítani a menetet, és parancsot adni egy golyószórósnak, hogy ijesztésképpen lőjön a lovasok felé, akik nem sokára visszavonulnak és jelentik, hogy az elterelő manőverüket végrehajtották.
Ha nem lett volna nagy a gondom és a felelősségem, végrehajtottam volna ezt a komisz dolgot, lövettem volna a huszárok visszavonulásának útját.
A harmadik ágyúlövést hallottuk már, suhogását is fenn, becsapódását is túl a falun. Tisztában lettem azzal, hogy csak a magunk erejére számíthatunk! Közeledtünk a pozícióhoz, a falu házai jól látszódtak.
Megállok, mennek a katonák!
Szörnyű ez: menni, menni, míg tüzet nem kap az él!
Távcsövemen nézve a falu házai itt vannak már előttem. Katonát nem látok! Nincs semmi mozgás a faluban! Mintha aluna, mintha halott lenne minden ház!
Már hétszer dördült az ágyú, hétszer suhogott a kilőtt mag felettünk! Újabb ágyúszóra hiába vártunk, pedig az ágyútűz nagyon kellett volna a falu felénk eső harmadár!
Egy kilométerre lehet a falu!
Kellő vigyázattal közelítettünk!
Már csak 400, 300, 150 méterre áll előttünk az első ház!
Kis dombocska volt az út szélén, a géppuskások odatelepültek! Alig történt ez meg, két-három géppisztolyból sorozatokat adtak le ránk. Legelőször Fekete szakaszvezető rogyott össze! A két szanitéc [egészségügyi katona] nem tudott már rajta segíteni!
Fél percen belül kész lett a támadó alakzat, a szakaszparancsnokok adták kiáltozva parancsaikat az irányzékkal, a távolsággal, és a célokkal kapcsolatosan.
Katonáinknak erős tüze volt, géppuskánk rövid sorozatokkal kereste a célokat, szóltak az automaták, a kézi fegyverek. Igyekszem áttekinteni a helyzetet!
Kórai az út bal szélén 6 emberével a hófal vágataiba húzódott. Kiabált a zászlós, rendelkezett. Katonái úgy tüzeltek, mintha a győzelem előtti perceket élnék!
A főhadnagy az úttól jobbra vezette embereinek tüzét. A hadapród a tűzvonal jobb szélén egy kis domb tetején jó kilövő helyzetben volt. A hírvivőkkel minden tiszthez eljuttattam a parancsot, hogyha a saját tűzerő lehetővé teszi, s az ellenség tüze engedi, meg kell kezdeni az előreküzdést!
Legjobb megoldásnak az látszott, hogy a főhadnagy tűztámogatásával a Kórai szakasz kísérli meg elérni az első házakat.
Az ellenség aktivitása nem volt nagy! Az első negyedóra elteltével azt állapítottam meg, hogy fél századnyi lehet a faluban lévő ellenséges erő.
De ők védő fedezékből tüzeltek, mi pedig a nyílt mezőn védtelenek voltunk!
Nézem távcsövemmel a hadapródot. Parancs szerint a dombról nem mozdulhat, onnan kell támogatnia szakaszának tüzével a főirányban küzdőket. Egyelőre nem mondható rossznak a helyzet, bár aggasztó volt, hogy az ellenséges erők tüze erősödött annyira, hogy már 15 óra körül úgy ítéltem meg, két századnyi védővel állunk szemben!
Erdélyi Béla hadnagy egy ekkoriban írt verse:
Seregünk szétverve
Szibériából szálltak a térre,
Ágyukat huzó erőket hoztak,
a Donon át jégből hidat vertek,
csikorgó talpu tankok futnak.
Szemgolyóm kiverte a fény,
befagyott fegyverünk hallgat,
szikrázik a folyó két partja,
doni seregünk szétverve jajgat.
Örök álmot ad a hideg hó,
ezernyi harckocsi vágtat,
siratom magam, seregünket,
s fiaiért zokogó hazámat.
1943. január
Novij Oszkol
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
ősz
Múlt-kor magazin 2012
- Özvegyek országa: megjelent a Múlt-kor őszi száma
- A férjét istenítő vörös grófnő
- A pártfeleség
- "18 évet vártam erre a napra"
- "Na, Nagyné, meghallgatod, amit írtam?"
- A kormányzó hitvese
- A Tutanhamon-sír feltárásának krónikája
- A magány rabjai
- A prostitúció és a prostituáltak rendőri szemmel az 1980-as évek Budapestjén
- Tutanhamon sírjának felfedezésével mindenkit lenyűgözött Howard Carter 15:05
- Olümpiasz sem tudta megakadályozni fia, Nagy Sándor dinasztiájának bukását 09:06
- Inspiráló nőknek is otthont adott a tiszadobi Andrássy-kastély 09:05
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila tegnap
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre tegnap
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra tegnap
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla tegnap
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére tegnap
