„Arra kérlek Édes Szívem, hogy minden fellelhető írásomat stb. (cikkeket, a tanulmányokat, fényképeket stb.) gyűjtsétek össze és rendezzétek a Bödével [Nagy Erzsébet] …Lehetséges Szívem, hogy mindezt velem együtt fogjátok végezni, ezt szeretném én is. Ezt a sebtében össze kriksz-krakszolt sorokat is együtt fogjuk böngészni. De az is lehetséges, hogy ez az írás a Te számodra íródik, és csak egy kései üzenet lesz tőlem a túlvilágról. Be kell fejeznem Édes Szívem, hamarosan takarodó, és még el is kell rejtenem ezt a levelet. A viszontlátás reményében, Isten Veled, Drága Szívem!” Az idézet Nagy Imre utolsó ismert leveléből való, melyet 1958. május 3-án írt feleségének a börtönből. De ki volt az az asszony, akihez e mély és igaz szeretetről árulkodó sorok szóltak?

Égető Mária 1902. március 4-én született Hódmezővásárhelyen. Édesapja, Égető János eredetileg cipőfelsőrész-készítő, édesanyja, Dancsik Julianna háztartásbeli. Három testvére János, Ede és László voltak. 1912-ben a család átköltözött Kaposvárra, ekkor Égető János a munkás betegsegélyező pénztárnál, később a Takarékosság szövetkezetnél dolgozott, majd a Corvina biztosító helyi képviselője, az 1920-as évektől pedig a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) helyi szervezetének vezetőségi tagja lett. Gyermekei közül János és Mária is beléptek később az MSZDP-be, így a család tagjai a helyi szociáldemokrata és szakszervezeti mozgalom elismert és megbecsült személyiségeivé váltak. Égető Mária a felsőkereskedelmi iskolában folytatott tanulmányokat, majd a helyi munkás fogyasztási szövetkezet tisztviselőjeként dolgozott.

Nyomorúságos időszakok

A Somogy megyei munkásművelődés egyik fontos területének számított a színjátszás. Az 1920-as évek elején még kocsmák, kávéházak, éttermek biztosították egy-egy előadás helyszínét. 1925 nyarán azonban felavatták a kaposvári munkásotthont, amely ettől kezdve helyt adott a színjátszóknak, a dalárdának, a zenekarnak, a szavalókórusnak, az 1930-as években pedig a Nyomdász Testedző Egyesületnek is. 1923 és 1928 között a kaposvári munkásszínjátszás egyik legmeghatározóbb alakja, Égető János, Mária bátyja volt, aki elsősorban rendezett, de színészkedett is. Első rendezése egy kabaréest volt még 1923. április 1-jén a Korona Szállóban. Ezt számos darab színre vitele követte, amelyekben Égető Mária is fellépett, méghozzá a legtöbb esetben főszereplőként.
Ahogyan Égető János és felesége, úgy Égető Mária és Nagy Imre is egy előadás alkalmával ismerkedtek meg. 1925. november 7-én jegyezték el egymást és egy hónappal később már az oltár előtt álltak.

Kapcsolatukat azonban a kezdetektől beárnyékolták a munkásmozgalmon belüli ellentétek. Megismerkedésük idején Nagy is elismert tagja volt a kaposvári szociáldemokrata pártszervezetnek, amelynek titkári teendőit is ellátta. 1925-ben azonban a szociáldemokratáknál jóval radikálisabb programot hirdető, Vági István vezette Magyarországi Szocialista Munkáspárthoz csatlakozott. A tősgyökeres szociáldemokrata, idősebb Égető nem tudta akceptálni (a szemében renegátnak minősülő) Nagy döntését, kapcsolatukra e politikai nézetkülönbség az elkövetkező években rányomta a bélyegét. Nagy Imrét 1927. február 27-én őrizetbe vették, az ellene folyó eljárást azonban bizonyítékok hiányában megszüntették, április 22-én szabadlábra helyezték, de rendőri felügyelet alá került. Elveszítette magán-tisztviselői állását, miközben megszületett leánya: Erzsébet.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2012. ősz számában olvasható.