Csaknem 200 éve keringenek vadabbnál vadabb elképzelések Napóleon haláláról

Napóleont megmérgezik

„Idő előtti halálomat az angolok által felbérelt gyilkos okozta” – írja Napóleon végrendeletében 1821-ben. Ezek a szavak bizonyára figyelemfelkeltőek, így számos pletyka alapját képezhették, hiszen nem tudni, hogy az egykori uralkodó szó szerint érti-e kijelentését, sejtve valamilyen összeesküvést, vagy a kialakult helyzetet kívánja átvitt értelmű mondatával dramatizálni. Az egyik elképzelés hívei szó szerint értelmezik a mondatot, így az angolok közrejátszását sejtik Napóleon korai halálában. Mások már vadabb fantáziát engedtek meg maguknak, azt feltételezve, hogy francia riválisai csempésztek mérget a borba, amelyet megivott, megint mások pedig már azt is megkérdőjelezik, hogy egyáltalán maga Napóleon hunyt-e el a szigeten.

Halála körülményeit tekintve, hosszas és szenvedéssel teli hónapokat kellett átélnie, hányinger, éjjeli verejtékezés és láz gyötörte. Már ezek a tünetek is elég kellemetlenek, ám állapota egyre romlott, hasmenése következtében egyre csak fogyott, fejfájásra és elgyengült végtagokra panaszkodott, míg a végén már a fényt sem bírta elviselni. Ínyéből, ajkaiból és körmeiből kiszökött a vér, teljesen elszíntelenedtek. A szenvedés állandósult, valószínűleg mentális állapotára is kihatott részlegesen: kezdetben a fejébe vette, hogy megmérgezték, majd újabb teóriát állított fel, miszerint ugyanolyan rákos megbetegedés kínozza, amilyenbe édesapja is belehalt. Május negyedikén már elvesztette az eszméletét, az elkövetkező napon pedig bejelentették, hogy az egykori hódító elhunyt.

Az első kétségeket tápláló személy, aki elméleteket kezdett gyártani a témában, Barry O’Meara ír orvos volt. O’Meara az HMS Bellerophon angol hajón látta el feladatait, amikor Napóleont a britek a waterlooi ütközetet követően a szigetre szállították. Ő lett Napóleon magánorvosa is, aki végig ápolta, majd megtette a világot felforgató bejelentését, miszerint a brit kormány rövidítette meg betege életét. A doktor már 1818-ban megvádolta Hudson Lowe-t, a sziget kormányzóját, hogy Napóleon életének arzén általi kioltásán mesterkedik, majd a halál bekövetkeztével könyvet írt a körülményekről és elképzeléseiről, amelyet 1822-ben ki is adott.

O’Meara állításának sokan hitelt adtak, ám bizonyítást nem nyert a dolog, tekintve, hogy a században még nem létezett megfelelő technika arra, hogy vizsgálatok által kimutathassák boncoláskor a testben az arzén jelenlétét. A méreg-históriát egy svéd fogorvos, Dr. Sten Forshufvud kezdte el vizsgálni a 20. században, aki az arzénmérgezés 31 tünetéből 28-at felfedezett Napóleon szenvedései között. Új arzén utáni kutatásba kezdett, amelyhez Napóleon egy megőrzött hajtincsét használta fel. A gyanú beigazolódott: valóban arzénmérgezés végzett az egykori császárral, már csak azt kellett kideríteni, ki volt a tettes.

A nyomozás iránt nem kizárólag Dr. Sten Forshufvud érdeklődött, hanem az egykori kanadai testépítő Ben Weider is, aki egyébként az ifjú éveiben járó Schwarzeneggert is felfedezte. Weider számos, a Longwood House háztartásának tagjaitól hátramaradt anyagot és feljegyzést átvizsgált és Forshufvuddal közösen megírták az Assassination at St Helena („Gyilkosság Szent Ilonán”) című könyvüket, melyben a gyilkost is megnevezik. Napóleon egykori bajtársát, Charles Tristant, Montholon márkiját gyanúsították életének kioltásával elsősorban magánéleti indítékok miatt.

Charles Tristan feleségét a volt uralkodó elcsábította, ami motivációként szolgálhatott a bűncselekményre. A márki mellett a restaurált Bourbonoknak legalább annyi oka volt a gyilkosság elkövetésére. A két területet összekapcsolva az elmélet szerint a francia uralkodóház összejátszott Tristannal és megfenyegette a férfit, hogy egykori sikkasztási ügyét nyilvánosságra hozzák, ha nem csempészi a mérget Napóleon italába.

A hajmeresztő történet mellett a 20. század második felében, a ‘80-as évek már egy új irányt hoztak elő a haláleset kapcsán. Az arzén gyilkos hatását nem cáfolták, ám az idegenkezűséget már annál inkább. A feltételezés szerint a hadvezér éppen elég méreggel érintkezett ahhoz, hogy arzénmérgezés tüneteit produkálja, tekintve, hogy a században minden háztartási és egyéb termékben megtalálható volt az anyag. Az új magyarázat egyik bizonyítéka, hogy a szakértők megvizsgálták több Napóleon körül élő személy hajtincsét, mint például fiáét vagy első feleségéét, Josephine-ét. Az eredmények ezekben az esetben is kimutatták az arzén jelenlétét.

Napóleon holtteste vagy a hentesé?

A másik, gyilkosság mellett megszülető teória, maga a személyazonosság vitatása: egyesek úgy vélik, hogy maga Napóleon sosem ment Szent Ilona szigetére. Az elképzelés szerint Veronában élt egészen addig, míg le nem lőtték azért, mert egy osztrák palota falait megmászta, hogy fiát láthassa – ezen elméletnek azonban semmiféle dokumentálható alapja nincs.

Az identitásban kételkedő újabb szóbeszéd Jean-Baptiste Cipriani, a Longwood House hentese körül forgott, aki 1818-ban halt meg hepatitisben. Állítólag a britek az 1820-as évek végén ismeretlen okokból elásták Napóleon testét, és amikor a franciák kikérték a tetemet, az excsászár sírjába Cipriani hulláját helyezték el, hogy a franciákat megtévesszék. A feltételezés a franciáktól eredt, mert állítólag az angolok csak éjfélkor és alig pislákoló fénynél engedték látni a tetemet, mielőtt a koporsót visszazárták volta, és a franciák hajójára helyezték volna.

A száraz tény az, hogy Napóleon teste ma (szinte) biztosan Párizsban, az Invalidusok Dómjában hever. Amíg azonban a hatóságok nem engedélyezik a koporsó felnyitását és a maradványok vizsgálatát, addig biztosan folytatódnak a találgatások és születnek még merész elképzelések a témában.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2017

• Nők a fronton – megjelent a Múlt-kor tavaszi száma
• Hét híres ember, aki nyomtalanul eltűnt
• Szinyei Merse Pál: Majális
• Szacsal, Nopcsa-kastély
• Önkéntes munkaszolgálat Magyarországon 1935–1944
• A Közel-Kelet amazonjai 
• Cornelia, a Gracchusok anyja
• Az első magyar értelmi fogyatékosokat nevelő intézet története
• Trujillo, a Dominikai Köztársaság diktátora