Soha többé Anschlusst: 50 éves az osztrák államszerződés

Az államszerződés visszaállította a független és demokratikus Ausztriát. Az Egyesült Államok, Franciaország, Nagy-Britannia és a Szovjetunió kötelezettséget vállalt az alpesi ország függetlenségének és területi integritásának tiszteletben tartására az 1938. január 1-jei határok között. Az osztrák államszerződés megtiltotta Ausztria csatlakozását Németországhoz, tömegpusztító fegyverek gyártását és birtoklását, kötelezte a bécsi kormányt a demokratikus szabadságjogok biztosítására. Ezzel összhangban hozta meg az osztrák parlament az Ausztria állandó semlegességét kimondó törvényt, amely deklarálta, hogy az ország semmiféle katonai szövetséghez nem csatlakozik és nem engedi meg, hogy területén idegen államok katonai támaszpontokat létesítsenek.



A bevezetőből és 38 cikkből álló szerződést Ausztria és a négy nagyhatalom 1955. május 15-én írta alá Bécsben, és az 1955. július 27-én lépett hatályba. A megszálló csapatok kivonását Franciaország kezdte, a Szovjetunió 1955. szeptember 19-én, az Egyesült Államok az angolokat követően október 25-én fejezte be csapatainak kivonását az ausztriai megszállási övezetekből. A most jubiláló okmány elnevezésének magyarázata az, hogy Ausztriával nem lehetett békeszerződést kötni, minthogy Németország által bekebelezett terület lett 1938. március 13-án és megszűnt szuverén állam lenni. Az osztrák államszerződésről a négyhatalmi Külügyminiszteri Tanács 1946-ban kezdte meg a tárgyalásokat, 1948-ban a külügyminiszter-helyettesek vették át a stafétabotot, végül Raab kancellár 1955. április 12-15-i moszkvai tárgyalásain tisztázták a még vitás kérdéseket. A végleges megszövegezés feladata egy nagyköveti konferenciára hárult, amely jugoszláv és olasz területi igényekkel is szembesült.

Az osztrák államszerződés a fő hangsúlyt az 1938-as Anschluss megismétlődésének megakadályozására helyezte és ilyen értelemben írt elő kötelezettség-vállalásokat egy jövőbeli német békeszerződés számára is - amivel mindmáig adós a nemzetközi közösség.

Az államszerződés mentesítette Ausztriát mindennemű jóvátétel fizetése alól. Előírta, hogy az országnak szabad választáson alapuló demokratikus kormánya legyen, minden állampolgára számára biztosítani kell a szabad, egyenlő és általános választójogot. Ausztriának el kellett ismernie az Olaszországgal, Romániával, Bulgáriával, Magyarországgal és Finnországgal kötött békeszerződéseket, valamint azokat a szabályozásokat, amelyeket a Szövetséges és Társult Hatalmak Németországra és Japánra vonatkozóan létrehoztak vagy a jövőben fognak létrehozni.

Az osztrák hadseregben nem szolgálhattak olyan személyek, akik nem osztrák állampolgárok, a hitlerista szervezetek volt tagjai, Ausztriának nem volt szabad német tervezésű hadianyagot előállítani, német és japán építési mintájú polgári repülőgépeket beszerezni vagy gyártani. Az államszerződés külön cikkben rendelkezett a Dunán való hajózás szabadságáról. A Szovjetunió harminc évre koncessziót kapott az osztrák kőolaj-kitermelés 60 százalékát biztosító olajmezőkre, a kutatási területek 60 százalékára, megkapta az olajfinomítók jelentős részét, a Dunagőzhajózási Társaság (DDSG) magyarországi, romániai és bulgáriai javait.

Moszkva előzőleg, 1955. január 25-én megszüntette a hadiállapotot Németországgal, s egy nappal az osztrák államszerződés aláírásra bocsátása előtt, 1955. május 14-én életre hívta a Varsói Szerződés Szervezetét.

(Panoráma-Pirityi Sándor)