Ötven éve halt meg Albert Einstein

1879. március 14-én született Ulmban, ahol apjának elektromos szaküzlete volt. A család hamarosan Münchenbe költözött, Einstein itt járta iskoláit. Kiskorában nem árult el különös képességeket, sőt mivel beszélni is csak későn tanult meg, komolyan azt gondolták róla, hogy szellemileg visszamaradott. A gimnáziumban rosszul tanult, csak a matematika érdekelte, úgyhogy végül eltanácsolták - így lett a tudománytörténet leghíresebb bukott tanulója. Tanára a következő lesújtó véleménnyel bocsátotta útjára: "Soha nem viszed semmire, Einstein."

 

Apja ezután egy svájci főiskolára nyomta be, nem minden nehézség nélkül, mert fia csak matematikából érte el a felvételi szintet. Einstein az előadásokra nem járt, csak magában olvasgatta az elméleti fizikai közleményeket. Diplomáját úgy szerezte, hogy egy barátja írta helyette a dolgozatokat. 1901-ben ennek a barátjának az apja szerzett neki állást a Svájci Szabadalmi Hivatalban. A munka nem sok idejét foglalta le, úgyhogy Einstein a tudományos világtól elzárva, mindössze papír és ceruza segítségével kidolgozhatta korszakalkotó elméleteit.

 

1908-ban magántanári képesítést szerzett, a zürichi egyetem docense és a prágai egyetem professzora lett. Hírneve nőttön nőtt, úgyhogy a teljesítményétől lenyűgözött Max Planck 1913-ban a berlini akadémia fizikai intézetébe csábította. Itt életében először volt elég pénze ahhoz, hogy csak a tudománynak szentelhesse magát. Az I. világháború kitörésekor a svájci állampolgárságú tudós elítélte a militarizmust, Berlinben pacifista irodalmat terjesztett. 1921-ben megkapta a fizikai Nobel-díjat fényelektromos törvényéért és elméleti fizikai munkásságáért - a relativitás-elmélet még vitatéma volt, ezért azt nem említették az indoklásban. A húszas években egyre romlott helyzete, a német antiszemiták azzal vádolták, hogy "bolsevista fizikát" művel. A jobboldal dühe csak nőtt, amikor a tudós csatlakozott a cionista mozgalomhoz. (Einstein életében a vallás alig játszott szerepet, de zsidóságát vállalta.) A nácizmus erősödése láttán nemzetközi alapot hozott létre, hogy hatást gyakoroljon a genfi leszerelési konferenciára - sikertelenül. 1930-ban elfogadott egy kaliforniai meghívást, és éppen ott tanított, amikor Németországban Hitler hatalomra jutott. Már nem tért haza, lemondott állampolgárságáról és 1940-ben felvette az amerikai állampolgárságot is, haláláig a Princeton Egyetem professzora volt.

1938-ban tudta meg, hogy német tudósoknak sikerült uránhasadást előidézniük, s azt is kimutatták, hogy a folyamat láncreakciója is lehetséges. Mivel félő volt, hogy a nácik készítenek először atombombát, Einstein Roosevelt amerikai elnöknek írott levélben sürgette az atomfegyver-kutatás megkezdését. Ezután hívták életre a Manhattan-tervet. A hirosimai atombomba-támadás után Einstein csatlakozott azokhoz a tudósokhoz, akik meg akarták akadályozni e fegyver alkalmazását, és egy világkormány létrehozását javasolta. 1952-ben a nemrégen alapított Izrael Állam felkínálta neki az államfői tisztet, de ő nem fogadta el. 1955. április 18-án halt meg Princetonban.

 

1905-ben jelent meg négy cikke, amely alapjában változtatta meg az addigi világképet. Az első elméletileg magyarázta meg a folyadékokban lebegő szemcsék véletlenszerű hőmozgását, a Brown-mozgást. A második felvetette, hogy a fény különálló kvantumokból (fotonokból) áll, amelyeknek a hullámjelleg mellett részecskékre jellemző tulajdonságai vannak. Harmadik írása kimondta a tömeg és az energia egyenértékűségét (E=mc²), a negyedik cikk szerint ha a fény sebessége minden vonatkozási rendszerben azonos, akkor az idő és a mozgás is viszonylagos a megfigyelőhöz képest - a speciális relativitás-elmélet általánosította a newtoni mechanikát.

 

1913-ban dolgozta ki az általános relativitás-elméletet, amely azt mondja ki, hogy a természeti törvények leírására bármely vonatkoztatási rendszer alkalmas, bármilyen legyen is a mozgásállapota. Később megállapította, hogy a gravitáció nem erő, hanem a téridő görbülete, melyet a tömeg jelenléte idéz elő. Javasolta: mérjék meg egy csillag fényének elhajlását, amikor a fénysugár a Nap közelében halad el, s annak vonala kétszer annyira fog elhajlani, mint az a newtoni törvényekből következne. Einstein akkor vált világhírűvé, amikor 1919. május 29-én a Guineai-öbölben egy napfogyatkozást fotóztak le, s a számítások igazolták az elmélet jóslatait.

1929-ben adta közre egységes térelméletét, melyet a fizikusok erősen bíráltak. Jelentősen fejlesztette Planck kvantumelméletét, az indukált emisszió általa felvetett gondolata a lézer és a holográfia felfedezéséhez vezetett. Élete végén egységes térelméletet, az univerzumot leíró világtörvényt kívánt felállítani. Ez a kutatás terméketlen lett, de Heisenberg ekkor ismerte fel, hogy az elemi részecskék helyét és sebességét nem lehet egyszerre meghatározni. Einstein ezt az elvet nem fogadta el, úgy vélte, hogy a világmindenség kiszámítható. (`Isten nem szerencsejátékos` - mondotta.)

 

A szombaton Londonban megnyílt "Lépj túl Einsteinen: Itt az új nemzedék" c. kiállítás figurája.

 

Bár elméleteit nagyon kevesen értették, a közvéleményben Einsteint "a" tudóssal azonosították, Newton óta nem örvendett tudós ekkora tiszteletnek kortársai között. Einstein ráadásul megfelelt a szórakozott tudósról kialakult képnek is: kiválóan hegedült, és még hírnevének tetőfokán is harmadosztályú vasúti kocsin közlekedett, hóna alatt a hegedűvel.

 

Halálának ötvenedik évfordulóján világszerte rendezvényeket szerveznek, Nagy-Britanniában például rap-zenével, modern táncokkal népszerűsítik a fiatalok körében a fizikát, Németországban Einstein-emlékévet tartanak.

 

(Panoráma - Vladár Tamás, Sajtóadatbank)