Az idei év történelmi jubileumainak sorából kiemelkedik II. András király legnevezetesebb okmánya, az Aranybulla kibocsátásának 800. évfordulója. Természetes, hogy egy ilyen alkalommal írások, könyvek és emlékező alkotások születnek, amelyek ráirányítják a figyelmet múltunk jelentős mozzanatára, ám az ritkán fordul elő, hogy mindeközben ismereteink is alapvetően megújulnak.
Kifejezetten szerencsés, mondhatni kivételes helyzet állt elő Zsoldos Attila nemrégiben közreadott Aranybulla-monográfiája jóvoltából (A 800 éves Aranybulla. Budapest, Országház Könyvkiadó, 2022.). Bár a kötet megjelentetésének apropója – miként címe is elárulja – a jeles dokumentum keletkezésének évfordulója, a monográfia sokkal több, mint az eddigi tudásanyag leporolása. Az olvasó a könyv lapjain képet kap nemcsak a nagy fontosságú intézkedés keletkezésének körülményeiről és a benne foglalt rendelkezésekről, hanem II. András király politikai programjáról és célkitűzéseiről, továbbá a Magyar Királyságot a XIII. század első harmadában jellemző állapotokról is.
A király meghátrál
Lassan másfél évszázada tartja magát az a közkeletű alapvetés, hogy András király közel két évtizedes, kudarcokkal teli és súlyos belső feszültségeket gerjesztő politikája kényszerűen vezetett az Aranybulla kiadásához. A kockázatos újításokkal élő uralkodói gyakorlat, amely „új berendezkedés” vagy „új intézkedések” értelmű címkével (novae institutiones) minősítette önmagát – anélkül persze, hogy tartalmi mibenlétét a késő utókor előtt is pontosan nyilvánvalóvá tette volna –, megbontotta a királyság működtetésének megszokott rendjét. Az elhatalmasodó gondok gyökereit a történészek sokféle körülményre vezették vissza. Megemlítendők itt a mértéktelen birtokadományozások, a királyság erőforrásai fölötti új osztozkodás, a politikai érdekcsoportok erőviszonyainak pártos módosítása, az idegen jövevényeknek járó királyi kedvezmények, a kimerítő katonai és külpolitikai vállalkozások sorozata – amelyeket 1217-ben még a szentföldi hadjárat is nehezített –, valamint a következetlen, könnyelmű gazdaság- és pénzügypolitika. Mindezek külön-külön is – együtt pedig különösen – a királyság csaknem minden társadalmi csoportjában sérelmeket okoztak, ám a királyi politikát kárhoztató és annak megbuktatásában érdekelt tábor hangadói legfőképp a mellőzött főemberek voltak.
A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2022. ősz számában olvasható.
2022. őszMegrázó másnapok |